Újra fellángolt Koszovó és Szerbia konfliktusa

A rendelkezés augusztus 1-jén nulla órakor lépett volna hatályba.

Előző nap azonban a Koszovóban élő szerb nemzetiségűek elbarikádozták az utakat, és fegyverropogással tiltakoztak.

Az EU-val és az Egyesült Államokkal folytatott konzultációkat követően Pristina a szabályok bevezetését egy hónappal elodázta – jelentette a BBC.

Koszovó 2008 februárjában egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét – csaknem egy évtizeddel azután, hogy egy véres háborút követően elszakadt Szerbiától, amelyet a NATO-bombázások késztettek jobb belátásra.

A koszovói szerb és a többségében albán lakosság közötti feszültségek nem csillapodtak.

A II. világháború után a szerbek Koszovó lakosságának csaknem egynegyedét alkották, arányuk ma az 1,8 millió lakosú országban becslések szerint alig másfél százalékra zsugorodott.

Koszovó egyoldalúan kikiáltott függetlenségét az ENSZ-tagországok valamivel több mint fele – köztük Magyarország az elsők között még 2008-ban – elismerte. Tavalyelőtt szeptemberben Izrael volt a 97. ország, amely elismerte a Vajdasághoz státuszához hasonló egykori szerb tartomány szuverenitását.

Románia – az erdélyi párhuzam miatt – azonban nem tartja független köztársaságnak Koszovót.

Belgrád és szövetségese, Moszkva természetesen szintén nem hajlandó elismerni a függetlenséget, mint ahogyan maguk a Koszovóban élő szerbek sem békéltek meg azzal, hogy fővárosukat immár Pristinának nevezik.

Az északi, többségben szerb területeken élő mintegy ötvenezer lakos mind a mai napig a szerb hatóságok által kiadott rendszámtáblákat használja, és nem hajlandó alárendelni magát a koszovói intézmények döntéseinek.

A magyar parancsokság alatt álló békefenntartók készek a beavatkozásra

A koszovói kormány új előírásai – beleértve a szerb rendszámtáblák koszovóiakra való cseréjét – vezetett az összecsapásokhoz.

A NATO „feszültnek” nevezte a helyzetet, mivel szerb nemzetiségűek százai teherautókat, tartálykocsikat és más járműveket parkoltak le a Szerbiával közös két kulcsfontosságú határátkelőhely közelében, amelyeket emiatt le kellett zárni.

A védelmi szövetség által Koszovóban vezetett misszió, a KFOR – amelynek parancsnoka tavaly október óta Kajári Ferenc vezérőrnagy – bejelentette: kész beavatkozni, „ha a stabilitás veszélybe kerül”.

Megtesznek mindent, hogy „lehűtsék a kedélyeket, és az ott élők számára fenntartsák a békét és a biztonságot” – erősítette meg Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnoka.

A szerb területen lövöldöztek, a koszovói rendőrség szerint azonban nem érkezett jelentés sérültekről.

A pristinai amerikai nagykövet, Jeffrey Hovenier Brüsszellel egyetértésben arra kérte a koszovói kormányt, hogy harminc nappal halassza el a rendszámtáblákról szóló határozat alkalmazását, amit Koszovó elfogadott.

A haladék után a feszültség enyhülésére számít Aleksandar Vučić szerb elnök is.

A Koszovó és Szerbia közötti torzsalkodás ellenére a két fél elkötelezte magát az EU által támogatott párbeszédre, és a régi keletű problémák tisztázására.

Slobodan Milošević időszakában durvult el a háború

Az ezredforduló előtt, 1998-ban és 1999-ben csúcsosodó koszovói konfliktusban a helyi albánok a Szerbiára és Montenegróra zsugorodó kis-Jugoszláviával álltak szemben. Összecsapásuk széles körű nemzetközi figyelmet kapott, és csak az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének, a NATO-nak a beavatkozása zárta le.

Az akkor még Szerbiához tartozó tartományban Ibrahim Rugova, az albánok vezetője 1989-ben erőszakmentes tiltakozási politikát indított az autonómia megszüntetése ellen, amellyel kihirdethették volna saját függetlenségüket.

A később háborús bűnösnek nyilvánított Slobodan Milošević akkori szerb államfő és a koszovói szerb kisebbség tagjai ugyanakkor már régóta tiltakoztak az ellen, hogy a muszlim albánok demográfiai ellenőrzésük alá vontak egy olyan területet, amelyet a szerbek szentnek tartottak.

Koszovó tudniillik a szerb ortodox egyház székhelye, valamint a szerbek 1389-es rigómezei vereségének és a törökök feletti 1912-es szerb győzelemnek a helyszíne.

A két etnikum között fokozódott a feszültség. A nemzetközi közösség ódzkodott a kérdéssel foglalkozni, ami Rugova radikális albán vetélytársainak a malmára hajtotta a vizet.

Azzal érveltek, hogy követeléseiket nem lehet békés eszközökkel teljesíteni. A Koszovói Felszabadítási Hadsereg, az UÇK (Ushtria Çlirimtare e Kosovës) 1996-ban alakult meg. Az elkövetkező két évben megsokasodtak a szerb rendőrök és politikusok elleni támadások.

Az UÇK akciói 1998-ban gyakorlatilag fegyveres felkelésnek minősültek. A szerb különleges rendőrség, végül a jugoszláv fegyveres erők megpróbálták visszaállítani az ellenőrzést a térség felett. A rendőrség, a félkatonai csoportok és a hadsereg által elkövetett atrocitások miatt albán menekülthullámok indultak el, így a helyzet a nemzetközi médiában is nagy nyilvánosságot kapott.

Az ún. kontaktcsoport – az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Németország, Franciaország, Olaszország és Oroszország informális koalíciója – tűzszünetet, a jugoszláv és szerb erők koszovói kivonását, a menekültek visszatérését és a nemzetközi megfigyelők korlátlan belépését követelte.

Milošević, aki 1997-ben lett Jugoszlávia elnöke, beleegyezett a követelések többségének teljesítésébe, de nem hajtotta végre azokat.

Az UÇK a tűzszünet alatt újra felfegyverezte magát, és támadásba lendült. A jugoszláv és szerb erők kíméletlen ellentámadással válaszoltak, amely etnikai tisztogatásba torkollott. A Biztonsági Tanács elítélte a túlzott erőszakot, fegyverembargót rendelt el, de az erőszak folytatódott.

A diplomáciai tárgyalások 1999 februárjában kezdődtek a franciaországi Rambouillet-ben, nem sokkal később megszakadtak. Ezt követően, március 24-én a NATO légicsapásokat indított szerb katonai célpontok ellen. Megtorlásul a jugoszláv és szerb erők elűzték a koszovói albánok zömét. Több százezer ember települt át Albániába, Macedóniába és Montenegróba. A NATO hadjárata 11 hétig tartott, és végül Belgrádra is kiterjedt, ahol jelentős károk keletkeztek a szerb infrastruktúrában.

Júniusban a NATO és kis-Jugoszlávia békemegállapodást írt alá, amely körvonalazta a csapatkivonást, és a közel egymillió albán nemzetiségű, valamint a tartományon belül további félmillió kitelepített hazatérését.

A szerbek többsége elhagyta Koszovót, az ott maradt szórvány ellen időnként támadást intéznek.

Az ENSZ békefenntartó erőket telepített Koszovóba, amely szintén az ENSZ igazgatása alá került.

(Borítókép:  Erkin Keci / Anadolu Agency / Getty Images)

Forrás: https://index.hu/kulfold/2022/08/01/fellangolt-koszovo-es-szerbia-konfliktusa/