Új Kína-ellenes szövetség formálódik Ázsiában?

Az amerikai szövetségi rendszer

Az Egyesült Államok az egyik legmeghatározóbb hatalom az ázsiai térségben, gyakorlatilag a második világháború óta. Ez egyrészt a földrajzi közelségből, másrészt pedig a történelmi adottságokból következik. Az Egyesült Államok ugyanis a világháború után kiemelt szerepet játszott például Japán újjáépítésében, de a hidegháborús szembenállás is erősen hozzájárult egy szövetségi rendszer kiépítéséhez, amelyben Dél-Korea is fontos tényezővé vált az olyan hagyományos értelemben vett szövetségesek mellett, mint Ausztrália és Új-Zéland.

A hidegháború végeztével ráadásul a térség súlya még inkább megnövekedett, amelynek hátterében elsősorban a kínai befolyás erősödése áll.

Kína ugyanis nemcsak gazdaságilag vált a térség fajsúlyos államává, de ezt az utóbbi években politikai hatalommá is igyekezett átforgatni. Jól illusztrálja ezt például a hongkongi önkormányzatiság közelmúltbeli felszámolása, Tajvan állandó katonai fenyegetése, illetve a Dél-kínai-tengeren végrehajtott erődemonstrációk.

A kínai előretörést már az Obama-kormány is észrevette, az amerikai külpolitika súlypontja ennek megfelelően a 2010-es években át is helyeződött a csendes-óceáni térségre, amelynek célja a meglévő szövetségi rendszerek megerősítése volt a Kínával szembeni összezárás céljából. Ezt szolgálta a Csendes-óceáni Partnerség (TPP) terve, amely egy szabadkereskedelmi övezet létrehozására tett kísérletet Ausztrália, Brunei, Chile, Japán, Kanada, Malajzia, Mexikó, Peru, Szingapúr, Új-Zéland, Vietnám és természetesen az Egyesült Államok között, amely a legnagyobb ilyen jellegű együttműködés lett volna a világgazdaságban. 2017-ben azonban éles váltás következett be az amerikai külpolitikában Donald Trump elnökségével.

A Trump-kormány ugyanis a TPP-hez hasonló multilaterális megállapodások helyett sokkal inkább a kétoldalú együttműködésekre helyezte a hangsúlyt.

Ennek jegyében az Egyesült Államok 2017. január 23-án fel is monda a TPP-egyezményt. Ezzel párhuzamosan viszont Kína egyre inkább felpörgette az „Egy övezet, egy út” névre keresztelt gigaprojektjét, amelynek nem titkolt célja, hogy az ország beruházásokon keresztül kiterjessze politikai befolyását. Az amerikaiak ennek hatására korábban nem látott mértékben fogalmaztak meg kritikákat az ázsiai óriással szemben, ezek elsősorban a kereskedelmi háború formájában jelentek meg. Jóllehet, ezek az intézkedések nem vették figyelembe az Egyesült Államok hagyományos szövetségeseinek érdekeit, amely egyesek szerint veszélybe sodorta a szövetségi rendszer működőképességét.

Donald Trump aláírja az az elnöki rendeletet, amellyel kilépteti az Egyesült Államokat a TPP-megállapodásból. Fotó: Ron Sachs – Pool/Getty Images

Amerika visszatért

Joe Biden elnökké választásával azonban úgy látszik, ismét fordulatot vesz az amerikai külpolitika annak ellenére, hogy az új amerikai vezetés több, a Trump-kormány által meghozott intézkedést érvényben hagyott. Az amerikai politikában ugyanis mára már kétpárti konszenzus tárgyát képezi az, hogy határozottan fel kell lépni Kínával szemben, a különbségek sokkal inkább a módszerek tekintetében figyelhetők meg a Trump-kormány és Biden-adminisztráció között.

Az Egyesült Államok ennek megfelelően Biden hivatalba lépése utána számos olyan gesztust gyakorolt, amelyek abba az irányba mutatnak, miszerint Amerika a jövőben igyekszik megerősíteni hagyományos szövetségesi kapcsolatait.

Jelzésértékű lépés ennek kapcsán, hogy Joe Biden először Szuga Josihide japán miniszterelnököt fogadta a Fehér Házban, a találkozó alkalmával pedig az Egyesült Államok megújította biztonsági garanciáját Japán irányába, amely szükség esetén atomfegyverek bevetésére is vonatkozik. Járt azóta a Biden hivatalában Mun Dzsein dél-koreai elnök is, akit Biden többek között arról próbált meggyőzni, hogy országa keményebben lépjen fel Kínával szemben.

Az Egyesült Államok Tajvan kérdésében is határozott jelzéseket küldött Kínának. Tajvan státusza már évek óta szűnni nem akaró konfliktus tárgya Amerika és Kína viszonyában. A sziget ugyanis a kínai polgárháború vége óta önálló politikai berendezkedéssel rendelkezik, Kína a mai napig saját területeként kezeli és nem titkolt célja, hogy a jövőben egyesítse az anyaországgal.

Ennek jegyében az utóbbi hónapokban látványosan magasabb volt a turbulencia a térségben: szinte heti rendszerességgel kerül sor hadgyakorlatokra a tajvani szoros körül, ráadásul a kínai légierő gépei az elmúlt időszakban többször fenyegetően közel repültek Tajvanhoz. Válaszlépésként a közelmúltban három amerikai szenátor tett látogatást Tajvanon, de az Egyesült Államok hadihajói is gyakran gyakorlatoznak a térségben, illetve felröppentek olyan hírek is, miszerint Tajvan nagy hatótávolságú manőverezhető robotrepülőgépeket vásárolna Amerikától, hogy biztosítani tudja saját védelmét a növekvő kínai nyomással szemben.

Ami pedig a Dél-kínai-tengert illeti, Antony Blinken amerikai külügyminiszter pár hónapja tartott ázsiai körútja alkalmával világossá tette, hogy az Egyesült Államok a jövőben sokkal szorosabban fog együttműködni szövetségeseivel a vitatott hovatartozású tengeren tapasztalt kínai csapatmozgásokkal szemben.

Egy új NATO Ázsiában?

Az amerikai Ázsia-politika szempontjából két szervezetet érdemes megemlíteni. A délkelet-ázsiai országokat tömörítő ASEAN-csoport kiemelt partnere az Egyesült Államoknak, kiváltképp a Dél-kínai-tengert érintő kérdésekben.

Jóllehet, az utóbbi időben igen kérdésessé vált, hogy a szervezet valóban képes lehet-e ellensúlyozni Kínát, döntően azért, mert az ASEAN-országok is megosztottak az ázsiai óriással való viszony tekintetében.

Kambodzsa, Laosz, vagy éppen Thaiföld például tartózkodnak attól, hogy ellentmondjanak Kínának, ráadásul az ő esetükben a Dél-kínai-tenger nem húsba vágó kérdés, ellentétben Vietnámmal vagy Malajziával. Egységes fellépés hiányában pedig borítékolható volt, hogy nem lesznek képesek visszaszorítani a kínai befolyást. Érdekesebb lehet viszont a Négyoldalú Biztonsági Párbeszéd névre hallgató kezdeményezés, amelyre csak Quadként hivatkoznak a nemzetközi sajtóban.

Az Egyesült Államokat, Japánt, Ausztráliát és Indiát magában foglaló szervezet akár egy új pólus lehet Kínával szemben az ázsiai kontinensen, annak ellenére, hogy korai még megítélni az együttműködés hosszú távú életképességét.

A Quad létrehozásának ötletét egyébként Abe Sinzó korábbi japán miniszterelnök vetette fel még 2007-ben mondván, hogy szükség van egy olyan szervezetre, amelynek külpolitikája a demokratikus berendezkedésen és a jogállamiságon alapul. Az együttműködés azonban nem tartott sokáig, egyrészt mert Abe távozni kényszerült a miniszterelnöki székből, másrészt pedig abból adódóan, hogy az akkori világpolitikai környezetben az országok többsége jobb viszony kialakítására törekedett Kínával. Ausztrália például, amely Kína egyik legjelentősebb kereskedelmi partnere, 2008-ban ki is lépett a Quadból.

Tíz évvel később azonban változtak az erőviszonyok. Ausztrália és Kína viszonya például az utóbbi években mélypontra süllyedt, olyannyira, hogy az ausztrál szövetségi kormány egyik új hatáskörével élve felbontott két szerződést, amelyet Victoria állam kötött Kínával az „Egy övezet, egy út” projekt keretein belül.

Hszi Csin-ping kínai elnök beszédet tart Pekingben a 2019. április 25. és 27. között második alkalommal megtartott Egy Övezet Egy Út Fórumon. Fotó: Wang Zhao – Pool/Getty Images

Az Egyesült Államok is jóval konfrontatívabb magatartást tanúsít Kína felé, ezt támasztják alá Donald Trump kereskedelmi háborúi, de a Biden-kormány eddigi kijelentései és szankciói is erre engednek következtetni.

Először Mike Pompeo, a Trump-kormány külügyminisztere szorgalmazta látványosan az együttműködés feltámasztását, Kína viszont szinte azonnal egy új, a NATO mintájára működő szervezet létrejöttét vizionálta ennek hatására. Felmerült továbbá az is, hogy az eredeti tagokon túl más országok is csatlakozhatnának a csoporthoz, így például Szingapúr vagy Dél-Korea.

Tény, hogy egy ehhez hasonló katonai szövetség valóban jelentős ellensúlyt tudna képezni Kínával szemben, azonban igen kérdéses, hogy reális elképzelés lehet-e Ázsiában egy, a NATO mintájára működő szervezet.

Jóllehet a Quad tagjai jelenleg is végeznek közös hadgyakorlatokat, egy közös katonai költségvetés vagy a NATO 5. cikkéhez hasonló biztonsági garancia elfogadására az eddigi tapasztalatokat figyelembe véve kevés esély van. Az indiai külügyminiszter a közelmúltban ki is jelentette, hogy egy NATO-típusú szemléletet India nem alkalmazna, de szintén nehéz lenne elképzelni, hogy például az évtizedek óta fagyos viszonyban lévő Dél-Korea és Japán kölcsönösen beleegyeznének abba, hogy haderejeik szabadon vonulhassanak át egymás területén.

Az együttműködés lehetőségei

Korai lenne azonban temetni a Quadot, a szervezetben ugyanis nagy potenciál rejlik például a gazdasági együttműködés területén.

Ez már csak azért is kézenfekvő, mert Kína elsősorban gazdasági eszközökkel terjeszti befolyását, emellett egy gazdasági alapokon nyugvó együttműködés kevésbé növeli a feszültséget a térségben, mint egy katonai szövetség.

A Quad idén márciusban meg is tartotta első ülését, ahol a tagok többek közt arról is megegyeztek, hogy közösen 1 milliárd koronavírus-vakcinát fognak gyártani és szétosztani Ázsiában, hogy fel tudják venni a versenyt a kínai vakcinadiplomáciával.

Joe Biden, Kamala Harris és Antony Blinken részt vesznek a Quad márciusban tartott virtuális ülésén. Fotó: Official White House Photo/Wikimedia Commons

Egy másik terület, amely esetében még bőven lenne lehetőség az együttműködés mélyítésére, az a kölcsönös információcsere. Mintaként szolgálhat például a Five Eyes, azaz Öt Szem néven emlegetett hírszerzői közösség, amelynek tagja Új-Zéland, az Egyesült Királyság, Ausztrália, az Egyesült Államok és Kanada. A szervezet nagy múltra tekint vissza és tagjai egyedülálló módon minden információt megosztanak egymással. Ha például az Öt Szem tevékenységét ki lehetne terjeszteni a többi Quad-országra, az bizonyára nagy versenyelőnyhöz juttatná az Egyesült Államokat. Ez azonban nem könnyű feladat, a szervezet tagjai pedig ezidáig tartózkodtak ilyen lépésektől.

A fentieket figyelembe véve egyelőre lehetetlen megjósolni, hogy a Quad, illetve szélesebb körben a Biden-kormány Ázsia kapcsán folytatott politikája mennyire lesz képes kordában tartani Kínát.

Az viszont kijelenthető, hogy az elmúlt időszakban erőre kaptak olyan együttműködési kísérletek, amelyek a jövőre nézve akár egy komolyabb Kína-ellenes szövetségnek is megágyazhatnak.

Címlapkép forrása: Kiyoshi Ota/Bloomberg via Getty Images

forrás: https://www.portfolio.hu/global/20210629/uj-kina-ellenes-szovetseg-formalodik-azsiaban-490080