Tokió 2020: Halász Bence próbál 24 órába negyvenet préselni

Idén eddig nem tudott igazán nagyot dobni a műtétje után visszatérő kalapácsvető, Halász Benc, aki úgy érzi, néhány hete újra elkapta a fonalat, s lendülete kitarthat a tokiói olimpiáig.

A legjobb magyar kalapácsvető, Halász Bence januári térdműtétje miatt lemaradásban van, de a szombathelyi atléta úgy véli, lesz még elég ideje ledolgozni a hátrányát a tokiói játékok rajtjáig
(Fotók: Tumbász Hédi)

 

– Január negyedikén műtötték a térdét. Hogy van most?
– Sokkal jobban, mint a műtét előtt. Ugyan néha érzékeny még, de a fájdalom alapvetően megszűnt – felelte Halász Bence. – Azért még nem mondanám százszázalékosnak a térdem, ám kilencvenkilencnek igen. Dobásnál csak egy-két alkalommal éreztem, de ez szinte már a múlté, inkább a felkészülésben zavar jobban, mert több olyan gyakorlat is akad, amelynél érzem, például bizonyos szökdeléseknél. Ám nem akarok panaszkodni, lekopogom, szerencsére egyre ritkábban.

– Milyen nagy a lemaradása?
– Igyekeztem mindennap annyit bepótolni, amennyit csak tudtam, de nem lehet huszonnégy órába negyvenet belepréselni, bármennyire is szükség lenne rá. Nehéz az előttem álló feladat, de most éppen úgy érzem, hogy minden sínen van. Korábban két hétig volt egy nehéz időszakom, amikor nem ment annyira. Úgy éreztem, összejött minden, nehéz volt elviselni, hogy nem ott tartok, ahol szeretnék, s közben az idő telik, egyre közelebb az olimpia, és ezzel együtt a nyomás is egyre nagyobb lett. Ráadásul kicsit elkapott a hév, sokat akartam behozni, és egyszer csak jelzett a testem, hogy állj. Fájt a hátam, de szerencsére nem volt súlyos, csak az izmok voltak bekötve a sok edzéstől. Ezt kellett kilazítanom. Használok mágneságyat, szögecses matracot, és persze nem hanyagolom el a masszázst és a gyógytornát sem.

– Kisebbeket dob, mint az előző években ilyenkor szokott. Nem aggódik emiatt?
– Valójában ez volt az egyik oka az előbb említett elkeseredésemnek, hogy nem tartottam ott, ahol akartam. Május közepén, az első szabadtéri versenyemen, Győrben, a csapatbajnoki elődöntőben 76.42-vel nyertem, így mondhatjuk, hogy a visszatérés jól sikerült, és bár azt hittem, a teljesítményem javul, valójában stagnált az elkövetkezendő hónapban. Viszont mivel nincs sok idő az olimpiáig, fel is gyorsultak az események, az előző héten megint ráéreztem valamire, és azóta kifejezetten jól mennek az edzések Szombathelyen. A tréningeken hetvennyolc méter körül dobok, s noha ez nem jött ki tökéletesen az országos bajnokságon, itt tartok most.

– Az olimpiáig mivel telik az ideje?
– Versenyen már csak a Gyulai Memoria­lon indulok július hatodikán, éppen most mondtam le egy viadalt a lengyelországi Bydgoszczban, hogy versenyzés helyett tudjak egy teljes hetet edzeni. Utána tervezünk még egy egyhetest edzőtábort Tatán, ha lesz rá lehetőségünk, július huszadikán pedig indulunk Japánba, ahol a cél az akklimatizáció az olimpiáig. Lassan majd következik a formaélesítés, ami eddig elmaradt az idő rövidsége miatt, ez is meglátszott az eredményeken.

– Mekkora nyomással jár, hogy pontszerző helyet, sőt, érmet várnak öntől Tokióban?
– Az érzés kettős, mert bizonyos szinten valóban teher, de egyben fel is dob, mert szeretem az ilyen helyzeteket. A elvárás helyett inkább azt érzem, hogy bíznak bennem az emberek, és abban, amit csinálok. Ez a nyomás így inkább pozitív energiával tölt fel.

– Csalódott lenne, ha nem éremmel térne haza Tokióból?
– Nyilván igen, de ne feledjük, ez az első olimpiám, és nem az utolsó. A műtétem után az volt a célunk, hogy teljesen egészségesen tudjak készülni, ami sikerül is, jó úton haladunk. A sérülésem egyébként már a 2018-as berlini Európa-bajnokságon is hátráltatott, mégis bronzérmet tudtam szerezni, pedig sokszor félbe kellett hagynom az edzést miatta. De ha csak centiket jelent, hogy immár egészségesen tudok dolgozni és versenyezni, már az is rengeteget számít, Dohá­ban például éppen egy centivel maradtam le az ezüstéremről a francia Quentin Bigot mögött.

– Mennyit segít, hogy az elmúlt években bronzérmet szerzett a berlini Európa-bajnokságon, majd a dohai világbajnokságon?
– Egy bizonyos szinten önbizalmat ad, hogy tudom, már máskor is megoldottam a feladatomat hasonló téthelyzetben. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy az olimpia más verseny, és nem feltétlenül számít, ki mit csinált korábban.

– Mi kell ahhoz, hogy jól szerepeljen Tokióban?
– A technika nagyrészt összeállt, edzéseken remekül megy, szerintem még egy kis erő hiányzik, és egy kissé talán fel kellene gyorsítani a lábaimat is. Ha ezeket hozzá tudom rakni a dobásaimhoz, akkor még jobb eredményeket fogok elérni.

 

AZ ELMÚLT ÉVEKBEN BIZONYÍTOTT
Mint 2017 óta mindig, az idén is Halász Bence vezeti az éves magyar ranglistát, ezúttal 76.81-gyel. Most, júniusban nem tart még ott, ahol szeretne, aminek leginkább a vártnál súlyosabb térdműtétje az oka, de még úgy is sikerült hatszor 75, ebből háromszor 76 méter felett dobnia, hogy nem volt százszázalékos állapotban. Ez az eredmény itthon szép, azonban világszinten nem erős, a szombathelyi Dobó SE versenyzője a 2021-es világranglistán csak a 32. helyen áll. Ez az esztendő azonban más volt, mint a többi, Németh László és Németh Zsolt tanítványa arra koncentrált, hogy a térde rendben legyen és egészségesen utazzon Tokióba, ami a jelek szerint így is lesz. A mezőny viszont nagyon sűrű, kevesen dobnak ugyan nyolcvan métert, ugyanakkor sokan 77 méter felett, ami azt jelentheti, hogy a döntőbe jutáshoz 75-76 méteres dobás biztosan kell majd. Erre Halász Bence még akkor is képes, ha nem teljesen egészséges. A világ- és Európa-bajnoki bronzérmes dobóatléta az elmúlt években bizonyította, hogy az elképesztő utánpótlássikereket gyorsan sikerült átmentenie a felnőttmezőnybe. Az érem benne van, ahogy a nyolcvanméteres lélektani határ átlépése is, a képességeit és az edzőit ismerve pedig elég lehet neki a hátralévő egy hónap a teljes felzárkózásra.
 HALÁSZ BENCE NÉVJEGYE
SZÜLETETT:    1997. augusztus 4., Kiskunhalas
KLUBJA:    Szombathelyi Dobó SE
EDZŐI:    Németh László, Németh Zsolt
LEGJOBB EREDMÉNYEI:    világbajnoki 3. (2019), Európa-bajnoki 3. (2018), 5x magyar bajnok (2017–2021), junior világbajnok (2016), junior Európa-bajnok (2015), U23-as Európa-bajnok (2017), 3x az év magyar atlétája (2018, 2019, 2020)
„EGYÁLTALÁN NEM TÚLZOTT ELVÁRÁS ÉRMET REMÉLNI”
„Bár van olimpiai ranglista, valójában még nem ismerjük az ellenfeleket, csak abban lehetünk biztosak, hogy a lengyelek szokás szerint jók lesznek, a többiek készenléti üzemmódban várják a játékokat – véli Szalma László országos csúcstartó, olimpiai 4. helyezett távolugró. – Bence az idén eddig nem tudta megmutatni, mire képes, ám láthatóan jön felfelé, és bízzunk benne, hogy edzőivel az olimpiára élezik a formát, a szombathelyi műhely munkáját ismerve emiatt nem aggódom. A nemzetközi rutinja már megvan, az elmúlt években érmeket szerzett a világversenyeken, de ez lesz az első olimpiája és az olimpia más, ráadásul az idei játékok még az eddigiektől is különböznek majd. Az elmúlt, koronavírusos időszak miatt különösen fontos lesz a mentális felkészültség, más lesz a melegítés, kellemetlen teszteket kell végezniük mindennap, nagy lesz a szigor és a fegyelem, amit persze mindenkinek kezelnie kell, kérdés, ki hogyan tudja. Bencétől egyáltalán nem túlzott elvárás érmet remélni, mert benne van a dobogós helyezés, vagy hogy az első hatban végezzen, ha pedig olyan körülmények között dobhat, mint két éve Dohában, akkor szerintem az elsők között lehet Tokióban. Én már a júliusi Gyulai Memorialon jobb eredményt várok tőle, mint amilyet az idén eddig mutatott, erre már csak azért is jó az esély, mert Székesfehérváron nemzetközi mezőnyben kell helytállnia, míg itthon az országos bajnokságon nem volt rajta akkora nyomás, sejteni lehetett, hogy úgyis ő nyer.
Pawel Fajdek

 

MÁR NEM CSAK A LENGYELEKRE FIGYELÜNK
Az elmúlt években már megszokhattuk, hogy ha a két lengyel kalapácsvető,      Pawel Fajdek      és Wojciech Nowicki elindul valamilyen versenyen, az arany- és az ezüst­érem az ő nyakukba kerül, vagy legalább dobogóra állnak. Főleg Fajdek uralta a mezőnyt, aki 2013 óta minden vb-t megnyert, és az idei világranglistát is vezeti, ugyanakkor az olimpiákon rendre hatalmasat betlizett, 2012-ben Londonban még érvényeset sem sikerült dobnia, 2016-ban Rióban pedig kereken 72 méteres kísérlettel 17. lett a selejtezőben és nem jutott a döntőbe. Így Tokió szinte az utolsó esélye, hogy olimpiát nyerjen, ha mentálisan összeszedi magát. Az elmúlt évekhez képest annyi a különbség, hogy most már az amerikaiakra is figyelni kell: a 26 éves Rudy Winkler rövid idő alatt rengeteget fejlődött, 82.71-es dobással második az idei ranglistán, de Daniel
Haugh és Sean Donnelly is közel jár a nyolcvan méterhez. Ott van még a francia Quentin Bigot is, aki a dohai világbajnokságon egy centivel előzte meg Halász Bencét. Sűrű lesz a finálé, mert ilyen sokan talán még sohasem teljesítették az olim­piai szintet férfi kalapácsvetésben, eddig huszonheten dobtak 77.50 felett a harminckettes mezőnyből.

forrás: http://www.nemzetisport.hu/tokio-2020/atletika-halasz-bence-probal-24-oraba-negyvenet-preselni-2835483