Szabadulószínház kamaszokkal és hősökkel

A darab kerettörténete szerint öt középiskolás fiatal vállalkozik arra, hogy történelem tanáruk vezetésével kipróbáljanak egy speciális szabadulószobát, a XX. Század Arénát. Egy Jumanjit idéző trükkel a játékból véres valóság lesz, a fiatalok belekerülnek annak a hősnek az életébe, akit a gép rájuk oszt. Rájönnek, hogy a Marvel univerzum megpróbáltatásai gyerekjátéknak tűnnek ahhoz képest, ami a közelmúltban valóban megtörtént, a legdurvább szuperképesség az, amikor valaki az élete árán is ragaszkodik az elveihez, és bosszúvágy helyett a szeretet irányítja.

Az előadás, amit a Millenárison láttunk, kifejezetten jól működik színházként is. A példamutató magyarok bemutatása egy pillanatig sem didaktikus, ami a darabot megíró Szabó Borbálán, a rendező Seres Tamáson túl a szereplőknek köszönhető. Jelesül a tanárt alakító Csuja Imrének, és a diákokat megformáló fiatal színészek, Kopek Janka, Márfi Márk, Sütő András és Trill Beatrix hiteles játékának.

A párttitkár ölette meg a veszprémi tanárt

Kik voltak ezek a hősök, akik életükkel tanították a darabbéli diákokat, és a nézőtéren ülő fiatalokat is? Elképesztő emberi tartás, megkérdőjelezhetetlen morál, szelíd, de megtörhetetlen akarat jellemzi azoknak a történetét, akiket megelevenítenek a  című előadásban. Egyikük bebörtönzött férjében próbálta tartani a lelket, és egy életen át harcolt igazáért. Ő Honti Ilona, Brusznyai Árpád a veszprémi Lovassy László Gimnázium tanárának felesége volt.

Az egész város kedvelte a fiatal pedagógust, aki 1956 őszén a megyei forradalmi tanács elnöke lett, és az országot elöntő forradalmi hevületben is ragaszkodott a törvényességhez és a humanitáshoz. Neki is köszönhető, hogy Veszprémben egyetlen véres atrocitás sem szennyezte be az ötvenhatos forradalmat.

Ennek ellenére letartóztatták a forradalom bukása után, ám akkor még haza engedték, hiszen mindenki tudta Veszprémben, hogy Brusznyai tanár úr a légynek sem ártott.

1957 húsvétján ismét őrizetbe vették, majd a Győri Katonai Bíróság életfogytiglanra ítélte. Felesége Veszprémben, és férje korábbi munkahelyén, Vácott is írásos nyilatkozatokat kért és kapott arról, hogy Brusznyai Árpád soha nem bántott senkit, sőt még a prominens kommunista vezetőket is megvédte a forradalom zűrzavarában. Ezekkel a dokumentumokkal felkereste a perben közreműködő bírót, az ügyészeket és közben tartotta a lelket bebörtönzött férjében is. Minderről naplót is vezetett, mely akkor igen veszélyes vállalkozás volt, hiszen ha rábukkannak a politikai rendőrök, ő maga is több évre börtönbe kerülhetett volna a „lázító” iratok miatt.

1958. január 2-án még abban bízott, hogy férjét hamarosan szabadon engedik, ám ehelyett az életfogytiglant halálbüntetésre változtatta a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa. Még kegyelmi kérvényt sem adhatott be az Elnöki Tanácshoz. 1958. január 9-én egy budapesti börtönudvaron akasztották fel a humanista gimnáziumi tanárt.

Az aljas és kegyetlen ítélet mögött felsejlik Pap Jánosnak, az MSZMP hírhedt Veszprém megyei első titkárának alakja, aki az elsőfokú ítélet után levelet írt a Legfelsőbb Bíróság elnökének, melyben követelte a forradalmi vezető és társai kivégzését.

A huszonnyolc évesen megözvegyült Honti Ilona minden jogi fórumon folytatta a harcot férje igazáért, ám a hatóságok még a mártír sírjának azonosítását is csak a rendszerváltás után engedélyezték.

Együtt ült a kommunisták börtönében régi nyilas vallatójával

Egy másik jelenetben szabaduló- helyett vallató szobában találja magát az egyik diák. Épp Kiss Sándort kínozzák az Államvédelmi Hatóság „szakemberei”. A tanárból lett kisgazda politikus számára már az ország szovjet megszállása miatt sem volt ismeretlen a politikai rendőrség, hiszen egy megszállással korábban, a nyilasok és a fasizmus ellen harcolt.

Negyvennégy decemberében tizenhárom társával együtt esett a nyilas Nemzeti Számonkérő Szék embereinek fogságába. Sokáig vallatták a Margit körúton, több helyen tartották fogva, míg az orosz csapatok közeledte okozta zűrzavarban sikerült megszöknie. .

A háború után belépett a Kisgazdapártba, 1945. novemberétől nemzetgyűlési képviselő. Másfél év múlva letartóztatják köztársaság-ellenes összeesküvés vádjával. A kommunisták börtönében egy cellába kerül azzal a csendőr-főhadnaggyal, aki 1944 végén kínzással próbálta elérni, hogy antifasiszta társai ellen valljon.

Szabadulása után 1956-ig fizikai munkásként dolgozott. Ötvenhat októberében rádióbeszédet mondott a Parlament stúdiójában, és újra aktívan politizált. A forradalom bukása után menekülnie kellett,

harmadszor már nem bírta volna ki a kínzásokat, a börtönt.

Soha nem térhetett haza, Amerikában halt meg.

A legbátrabb költő

A darab egyik váratlan dramaturgia eleme, amikor a diákjait elkísérő tanárnak is el kell merülnie a múltba. Az ő hőse Gérecz Attila, a forradalom tragikus sorsú költője lett. Gérecz a háború alatt hadapród iskolába járt, a diákokat 1945-ben nyugatra vezényelték, ahol kamaszfejjel hadifogságba esett. Negyvenhat őszén keveredett haza, még sikerült leérettségiznie, de az egyetemre már nem vették fel az édesapja első világháborúban kiérdemelt vitézi címe miatt.

Ipariskolában tanult, közben olyan kiválóan sportolt, hogy bekerült a magyar öttusa-válogatott keretébe is.

A forrófejű fiút 1950 telén összeesküvéssel vádolták meg, majd 15 év fegyházra ítélték. A váci börtönbe vitték, ahol valóságos irodalmi kör szerveződött az elítéltekből. Gérecz Attila is ott kezdett verset írni, illetve német, angol és francia költőket fordított.

Rabságának negyedik esztendejében megszökött a váci börtönből, átúszta az áradó Dunát és Budapestig jutott.

 A szabadság három napig tartott, valaki elárulta, és újra bebörtönözték.

A forradalom nyitotta ki előtte a börtön kapuját. 1956 október végén szabadult, november elején már az orosz megszállók ellen harcolt Pesten. Egy orosz tank géppuskája végzett vele.

Placid atya boldog volt a Gulágon

Olofsson Placid, születési nevén Olofsson Károly a szelíd hősök közé tartozott. A bencés szerzetes annak köszönheti vikinges hangzású családnevét, hogy egyik őse még az 1700-as években Magyarországra keveredett.

Szerzetes papként 1941-ben egy évet szolgált a komáromi hadikórházban tiszti rangfokozatban, mint tábori lelkész, de rangjától megfosztva szerelték le, mivel prédikációiban kiállt a közhonvédek mellett, és „megingatta a katonák biztos győzelembe vetett hitét”.

A háború után a kommunistáknak szúrt szemet a szerzetes tanár, letartóztatták, átadták a szovjet katonai bíróságnak, akik úgy látták, hogy a békepap terrorista, és tíz évre ítélték. Büntetését a hírhedt Gulágon kellett letöltenie, de őt nem tudták megtörni. A száműzetésből misszió lett. Mint maga írja:

Én nem diákokat fogok tanítani, ahogy elterveztem. Nekem az lesz a dolgom, hogy tartsam a lelket a fogolytársaimban. Ez volt a hivatásom a lágerben tíz évig. Ezért voltam én a legboldogabb ember az egész Szovjetunióban, mert rámtalált az életfeladatom.

1955 novemberében szabadult, de papként és tanárként sem dolgozhatott. Deszkákat szögelt egy ládagyárban, majd betegszállító lett az ORFI-ban.

Mindig pap maradt, előadásokat tartott, amikor már újra megtehette, misézett, és írt. Nem haragudott azokra, akik meghurcolták: „Többször elmondtam: jegyezzék meg, az Úristennek van humora! A Szovjetunió tíz évig mindent megtett, hogy tönkre tegyen. Én mégis itt vagyok 91 évesen, de hol van a Szovjetunió?” – mesélte mosolyogva.

Megélte századik születésnapját, melynek alkalmából Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát mutatott be hálaadó szentmisét a budai Szent Imre templomban.

Duna-parti cipők…

Richter Gedeont, aki emberek millióit segítette hozzá a gyógyuláshoz, a nyilasok ölték meg. 1907-ben építette fel Kőbányán az első magyarországi gyógyszergyárat, melyet vezérigazgatóként irányított. A gyár első nagy sikere az 1912-ben szabadalmaztatott Kalmopyrin, az első világháború kitörése idején már 24 gyógyszer szabadalma volt, amikor utolérte a világot a második nagy háború, már az összes földrészen gyógyítottak a kőbányai gyár termékeivel.

Amikor 1942-ben a zsidótörvények miatt megfosztották vezérigazgatói tisztségétől, „törvénytelenül” otthonából irányította a céget.

Elmenekülhetett volna Svájcba, de nem akarta elhagyni hazáját. 1944 decemberében a Dunába lőtte egy nyilas különítmény.

A fasiszták magyar hordája végzett a 2006-ban boldoggá avatott Salkaházi Sárával is. A több száz zsidó embertársa életét megmentő Világ Igaza tanítónő volt Kassán, mielőtt a város Csehszlovákiához került.

Sára megtagadta az új kormány által megkövetelt hűségesküt, így el kellett hagynia a pályát. Könyvkötészetet tanult, kalapüzletben is dolgozott, majd életképeket, novellákat, tárcákat írt felvidéki újságokba. Kassán ismerte meg a Slachta Margit alapította Szociális Testvérek Társasága rendet.

Tanított, gyermekkonyhát, kegytárgyüzletet, szegényházat felügyelt, és szerkesztette a Katholikus nő című folyóiratot. A német megszállás idején mintegy ezer üldözöttet bújtattak a Szociális Testvérek, közülük csaknem százat személyesen Sára nővér mentett meg, aki ekkor a Bokréta utcai Katolikus Nővédő Otthont vezette. Egy nyilas rajtaütésnél őt is elvitték, majd megölték. Húsz évvel később a zuglói nyilasper egyik vádlottja mondta el a bíróságnak, hogy

mielőtt a sortűz eldördült a Duna partján, egy alacsony, fekete hajú nő – Sára nővér – a kivégzők felé fordult, a szemükbe nézett, letérdelt, az égre nézett, és keresztet vetett. Holttestét a folyóba vetették.

A hőseinkre emlékező színdarab a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, a Mathias Corvinus Collegium és a Mandiner gondozásában megjelent Magyar hősök című könyv alapján született.

(Borítókép:  NEB / Nemzeti Emlékezet Bizottsága)

Forrás: https://index.hu/kultur/2022/04/14/szabaduloszinhaz-kamaszokkal-es-hosokkel/