Oroszországnak fájhat a feje: a nagy hatalmú cároknak egy magyar volt az ősapja?

A budai vár északi sarkában megbújó Bécsi kapu tér több érdekes múltú házzal büszkélkedik. Talán a legizgalmasabb közülük az a pizsamacsíkos épület, amely a Kard utca sarkáról szemléli a vele szemben ágaskodó evangélikus templom nyugati oldalát. 

A sarokháznak legalább három titka van, amelyből kettő az udvaron látható.

Közvetlenül Budapest ostroma után a várba be- és visszaköltöző lakók jó ómennek tartották, amikor az élet jeleként 1947 körül az udvar északi részében hirtelen megjelent, majd sarjadni kezdett egy inda. Az egyre terebélyesedő növényről csakhamar kiderült, hogy egy vadon termő Izabella szőlő, amelynek íze az Othellóéra hasonlít, lekvárnak éppen ezért kitűnő lehet, ám borként már nemcsak szegényesebb zamatú, hanem magas pektintartalma miatt erjedéskor vakságot előidéző metanolt, illetve epére káros borkősavat is rászabadít fogyasztójára. Bár vidéken minden gond nélkül megisszák az ebből a szőlőből készült nedűt, ám a gyomrukat féltő kisujjeltartóknak már túl savas ez a Bacchus-csók, ezért is hívják Izácskát rókazamatúnak, ami annyit tesz, hogy lemegy, szétnéz, és vöröses színben ki is jön. 

Ez a rókázás szavunk eredete.

A budai várban immár 75 éve termő szőlőt azonban szeretik a szomszédai. A lakók kérésére jó negyven évvel ezelőtt regisztrálták ezt a fanyar humorú gyümölcsöt természeti emlékké, a védettségét igazoló hatszögletű kék tábla ma is ott búslakodik a levelek alatt.

A ház másik rejtélye a szőlőtőke előtt álló, többszögű méteres kő.

Úgy néz ki, mintha egy középkori oszlop maradványa lenne, de nem az. Ez egy XVIII. századból származó kocsifordító kő, amelynek a nevének megfelelően az volt a feladata, hogy a szűk udvarban megfordulni kívánó kocsisokat megsegítse. A kocsis mindig úgy irányította a lovat, hogy a szekér vagy a hintó bal hátsó kereke ennek a kőnek ütközzön, amely mozdíthatatlansága miatt addig súrolta, „tolta” oldalról a járművet, amíg az igavonó és hajtója le nem tudott írni egy 360 fokos kört. A kő magyarán a driftelésben segített.

A ház legérdekesebb rejtélye már az utcafronti részen látható. Amikor gróf Esterházy Móric politikus, két hónapig miniszterelnökként is tevékeny arisztokrata 1929-ben megvette az emeletes házat Appel Ferenc főorvostól, akkor rögtön belevágott tulajdona átépítésébe. A munkával Abos Brúnó építészt kérte fel, akinek az orrára kötötte, hogy tulajdonát nemcsak biedermeier stílusúvá kell majd átalakítania, hanem a dunántúli városok barokk épületeihez hasonlóan, a Bécsi kapu tér 8. szám alatti épülethez is hozzá kell majd „ragasztania” egy kör alaprajzú zárt sarokerkélyt.

Erre a kiugró építményre került rá az az íves dombormű, amely egy kronosztikont, egy latin nyelvű titkot rejt. A Friedrich Wilhelm Dubut szobrász 1930-ban felavatott faragványa egy olyan vadászjelenetet örökít meg, amelynek középpontjában egy barokk stílusú ruhakölteményben pompázó nő előtt félig meghajol egy parókás férfi. 

A jelenet alatt ez olvasható: „17 Petropoli 55”. A felirat megfejtése könnyű. „Petropoli” Szentpétervár egyik korabeli latin elnevezése volt. Az „1755” egy dátum.

Maga az esemény azt ábrázolja, hogy gróf Eszterházy Miklós osztrák nagykövetet 1755. november 30-án Erzsébet cárnő uralkodási ideje alatt 26. külföldiként kitüntette a legrangosabb és legmagasabb értékű orosz érdemrenddel, a gyémántokkal és zafírokkal ékesített Szent András-rend nagykereszttel és lánccal.

Joggal vetődik fel a kérdés az emberben, hogy a rangos orosz kitüntetés ellenére Esterházy Móric gróf vajon miért ezt az ősét és ezt a jelenetet faragtatta ki budavári lakhelyének külső díszítésére, ha „jelenlegi tudásunk” szerint a család ennél a karrierdiplomatánál sokkal nevesebb felmenőkkel és rangos állami kitüntetettekkel büszkélkedhetett?

Példának okáért ott van rögtön Miklós és Pál nádorok személye, Imre esztergomi érsek, József országbíró, „Fényes” Miklós, aki felépítette a Fertődön a magyar Versailles-t, nem mellesleg Haydn mecénása is volt. De ott van Pál Antal is, aki a Batthyány-kormányban a király személye körüli miniszterként tevékenykedett. A megoldás egy XIX. században keletkezett orosz történelmi okfejtés lehet, amelyet Móric még jól ismerhetett megmintázott őse irataiból.

A domborművön szereplő Esterházy Miklós kezdetben katonáskodással kereste a kenyerét. A Pálffy-huszárok ezredeseként Lotharingiai Ferenc herceg vezénylete alatt 1735-ben részt vett a törökök elleni szerbiai hadjáratban. Bár jó benyomást tett a későbbi német-római császárra, két évvel később már diplomataként kezdett el tevékenykedni. A bécsi udvar megbízása alapján először Párizsban lett diplomata, amelyet hamarosan követett a lisszaboni, a hágai és a londoni rendkívüli követi megbízások. 29 évesen már ő a Habsburg birodalom koppenhágai nagykövete, amelyet hamarosan követtek a varsói, a drezdai és a madridi megbízatások.

A karrierdiplomatát átlagon felüli jóképűnek tartották kortársai és főleg a nők. Esterházy bár 1744-ben elvette feleségül Lubomirska Susanna Elisabetha lengyel hercegnőt, aki négy (Anna, Mária, Ferenc és János) gyermekkel is megajándékozta Miklóst, ám a férfi szexuális éhségét – amely csak tovább tetőződött a több évig tartó külhoni szolgálati időszakai alatt – nem lehetett megfékezni. Otto Christopf von Podewils porosz nagykövet II. (Nagy) Frigyes királyhoz írt jelentéseiben rendszeresen úgy jellemezte a heves csődörként is tevékeny magyart, hogy

a gróf állomáshelyein mindig csak mérhetetlen adósságot és egy sor zabigyereket hagyott hátra.

Az intrikus jellemzés ellenére Esterházy munkájával elégedett volt a bécsi udvar. Mária Terézia 1746-ban még koronaőrré is kinevezte kedvenc kandúrját.

Bár 1749-ben békét kötött egymással Ausztria és Poroszország, az eredménnyel egyik fél sem volt elégedett. A Habsburgok nem akartak lemondani Sziléziáról, Nagy Frigyes pedig mindenképpen a birodalmához kívánta csatolni Szászországot is, így csak idő és pénz kérdése volt, hogy mikor tör ki ismét a két európai nagyhatalom között az újabb háború. Bécsben úgy vélekedtek, hogy a végső döfést csak akkor lehet Berlinnek beszúrni, ha Franciaország után Oroszországot is megnyerik szövetségesüknek, s közösen győzik le a poroszokat. Erre a feladatra ismételten Esterházyt szemelték ki a Hofburgban, aki 1753-ban foglalta el a nagyköveti pozícióját Szentpéterváron.

A gróf hamar Erzsébet cárnő kedvence lett.

Esterházyt az uralkodónő rendszeresen invitálta báli mulatság alkalmával magánasztalához hajnalig elnyúló kötetlen beszélgetésekre, vagy kártyázni, picivel később hálószobája rejtelmeibe is. Hogy volt-e köztük intim viszony, azt a rendelkezésre álló dokumentumok alapján nem lehet megállapítani. Ami ellenben biztos, hogy a magyar főúrnak nagyon hamar szabad bejárása lett az uralkodóhoz. Marquis de L’Hôpital francia nagykövet beszámolói alapján a cárnő gyakran kérte ki Miklós véleményét zavaros orosz belügyi kérdésekben is, amelyeket szinte mindig a magyar arisztokrata javaslatai alapján oldott meg.

Mivel Erzsébet tudott a barátjának tartott Habsburg-nagykövet akkut gyomorproblémáiról is, így az orosz történelemben elsőként a cárnő nemcsak háziorvosát ajánlotta fel a magyar grófnak, hanem korlátlan ideig a saját termálvíz forrással is rendelkező Sztrelna falu melletti nyári rezidenciáját is. A meghitt, érzelmektől túlfűtött viszony Bécs nagy örömére hamar beért politikailag is. Az oroszok Mária Terézia óhajának megfelelően csakhamar hadat üzentek a poroszoknak, akiket Kolin, Kunersdorf, Landeshut, Mermel és Groß-Jägerndorf mellett le is győztek.

A történet innentől kezd izgalmassá válni. Mivel Erzsébet cárnő gyermektelen volt, így utódjának kénytelen volt unokaöccsét, Pétert kinevezni. Ezt a jóembert az orosz udvarban nemcsak rögeszmés porosz-barátnak tartották, fitymaszűkülete miatt meddőnek, hanem agyilag zokninak is. A cárnő szívből utálta trónvárományosát és külföldről hozatott feleségét. 

Tetézte a problémákat, hogy a cárevics felesége, az ekkor még jelentéktelennek tartott anhalt-zerbsti hercegnő krónikus szexéhségben szenvedett, így a gyermeteg lelkűnek tartott férjét rendszeresen  megcsalta.

Virginia Rounding irodalomkritikus, Jakov Barszkov irodalomtörténész és Pjotr Bartenyev történész szerint nem kizárt, hogy Erzsébet cárnő javaslatára a vonzónak tartott Esterházy Miklós azért lett gyakori vendég a cárevics csinos feleségének az ágyában, hogy annak periszkópfüggőségének kihasználásával jelentősen befolyásolhassák a férjét, hogy az térjen vissza a Poroszország ellenes koalícióhoz. 

Nem várt eseményként a titkos légyottokból egy gyermek született, aki a Pál keresztnevet kapta.

Zsófia Auguszta Friderika hercegnő bár elismerte, hogy elsőszülött gyermeke balkézről származik, ám politikai okokból Palika biológiai apjának nem Esterházy Miklóst, hanem a Romanov-dinasztia oldalágához tartozó Szergej Szaltikov franciaországi nagykövetet jelölte meg. A német származású hercegnő állításával ellentétben a történészek egy része azonban úgy vélekedik, hogy a gyermeket mégiscsak Zsófia hites ura nemzhette az ismeretlen személyazonosságú szerető helyett, hiszen Pál éppolyan betegségre hajlamos, fizikailag és szellemileg gyenge férfi lett felnőttkorára, mint Péter. 

Ha ez a megállapítás igaz is, azt a tényt mindenképpen figyelembe kell venni, hogy az 1754-ben napvilágot látott Pál cárevics a korabeli festmények alapján meglepően hasonlított Esterházy Miklósra is.

Az állítólagos magyar vérvonal létét erősítheti az a tény is, hogy Miklós pont a csecsemőhalandósági időszak végén, 1755-ben kapta meg a legnagyobb rangú és értékű orosz érdemrendet Erzsébet cárnőtől, és nem a korabeli protokoll szerint a három helyett nyolc évig elhúzódó szentpétervári küldetése lejártakor, 1761-ben.

Szintén Esterházy atyafiságának létét erősítheti az a tény is, hogy a fiúcska szimbolikus keresztszüleinek az oroszok Mária Terézia magyar királynőt és férjét Lotaringiai Ferenc német-római császárt kérték fel, amelyet a házaspár örömmel vállalt fel. Az is beszédes információ, hogy Esterházy 1756-ban nagy pompájú bált rendezett Pál nagyherceg születése alkalmából szentpétervári palotájában, amelyen Erzsébet cárnő is megjelent és a hajnali órákig táncolt.

A teljes igazságot valószínűleg sohasem fogjuk megtudni. Esterházy Miklós személyes levéltára az 1919-es kommün és Budapest 1944-45-ös ostromakor elpusztult.

A grófnak csak néhány apjához címzett magánlevele ismert egy tucatnyi másolati kötettel egyetemben, amelyek a bécsi titkárok által előkészített jelentések és uralkodói utasítások átírásait tartalmazza. Ezeket egészíti ki az Osztrák Állami Levéltárban őrzött gazdag államkancelláriai gyűjtemény, illetve öccsének, gróf Esterházy Ferencnek Pozsonyban, a Szlovák Nemzeti Levéltárban található levéltára. A Bécsi kapu tér 8. szám alatti sarokházat átépítő Móric azonban még ismerhette ezeket a leveleket és iratokat, ezért is mintáztathatta meg a külföldi diplomáciai missziók által gyakran használt Fortuna utcára néző sarokerkélyére a hátsó becsúszással orosz dinasztialapítóvá előléptetett és ezért kitüntetett virgonc ősét.

A sors furcsa fintora, hogy Erzsébet cárnő halálát követően az unokaöcs III. Péter néven alig fél évig ült a cárok trónján, majd a következő palotaforradalomkor elveszítette hatalmát és titokzatos körülmények között meghalt. Az orosz trónt felesége Zsófia hercegnő kaparintotta meg,

akit a világ II. (Nagy) Katalinként ismert meg. az eddigi kutatások alapján az úrnő életében csak 23 szeretővel tartott fent meghitt viszonyt a feltételezett több száz helyett.

Nevesebb doromboló kandúrja volt Patyomkin, Poniatowski és Orlov herceg, valamint Rimszkij-Korszakov adjutáns. Katalin himi-humi módon nemzett fia, I. Pál néven 1796-ban lett Oroszország cárja. Ha a hiányos történelmi adatok ellenére jók a történészek egy részének feltételezése, akkor Pál nagyherceg születésétől számít a Romanov-dinasztia biológiailag magyarnak. Ezt a feltételezést csak a DNS és egy szénizotópos vizsgálatok erősíthetik meg – vagy cáfolhatják.

Forrás: https://index.hu/kultur/jardasziget/2022/02/13/oroszorszagnak-fajhat-a-feje-a-nagy-hatalmu-caroknak-egy-magyar-volt-az-osapja-/