Nyáltengerbe fullad a Netflix új romantikus filmje

A Két világ között (The In Between), melyet Amerikában a Paramount+ mutatott be, a világ többi országában pedig a Netflix szerezte meg a terjesztési jogokat, tipikus példa arra, hogy miért utálják sokan a streaming-filmeket.

A történet egy tragikus autóbalesettel indul, melyet Tessa (Joey King) hajszál híján él túl, a pasija, Skylar (Kyle Allen) viszont meghal. A lány érthetően zaklatott, ám amikor a tropára ment telefonját a kezébe veszi, valami megmagyarázhatatlan történik. Olyan, mintha a fiú üzenni próbálna neki a túlvilágról.

Ezt követően visszaugrunk pár hónapot a múltba, és igazi érzelmi hullámvasútnak leszünk szemtanúi, kezdve Tessa és Skylar megismerkedésével. Be kell valljuk, ez a része a filmnek meglepően jól működik, a két főszereplő között a moziban játszódó jelenetben erős a kémia, Joey King és Kyle Allen pedig egyszerűen elragadóak együtt. Hiába ismerjük őket csak pár perce, tényleg drukkolunk nekik, hogy legyen ebből valami.

Ha lineárisan, csak erre húzták volna fel a készítők a filmet, akkor azt mondanánk, hogy mindenki vegye elő a százas zsepit, és rohanjon megnézni a Két világ közöttet. Ehelyett viszont a páros bimbózó kapcsolatát mindig megtöri a jelen, ahol a szorongó és szomorkodó Tessa próbál utánajárni, hogy tényleg Skylar próbálja-e felvenni vele a kapcsolatot. Itt jegyeznénk meg, hogy míg a flashbackek szép színesen lettek felvéve, addig a depresszív jelent úgy próbálták még lélekölőbbé tenni, hogy kék szűrőt raktak a kamerára, ami miatt a produkciónak ez a fele valami irtózatosan pocsékul fest a képernyőn.

Értjük, hogy mi volt a cél ezzel a vizuális megoldással, de akkor is erőltetetten hat a dolog. Egyszerűen túl szájbarágós.

A Két világ között, ahogy halad előre, úgy laposodik. A 120 perces játékidő abszolút nem indokolt ennek a filmnek. Idővel ráadásul egyre hangsúlyosabbá válnak a misztikus elemek a sztoriban. Annyi igényesség azonban már nem szorult az alkotókba, hogy vizuálisan ezeket is rendesen megcsinálják.

Az utolsó negyedórában, amikor átmegy teljes sci-fibe a film, már nem tudunk mit tenni, mint fogjuk a fejünket és magunkban káromkodunk. Merthogy annyira kínos a lezárás. Nem csak a látványt tekintve, hanem történetileg is. Az utolsó jelenetre az addig viszonylag jól teljesítő Joey King játéka is összeomlik, ezzel a trehány forgatókönyvvel ő sem tud mit kezdeni láthatóan.

Nagy kár, mert Tessa és Skylar románcában az elején sokkal több potenciál volt. Ki lehetett volna valami értelmeset is hozni kettejükből, ám helyette fogták az írók a filmet és nyáltengerbe fojtották. Ami működött anno az 1990-ben bemutatott, Ghost című nagy klasszikusban, az itt rettenetes végeredményt hoz.

Meg lehetett volna csinálni szépen, igényesen ezt a sztorit. Így viszont fájóan tipikus, felejthető, streamingfilmes lett az élmény. A nézettséget tekintve a Két világ között egyébként jól teljesít, hazánkban legalábbis, hiszen a Netflixen napok óta ez a legnézettebb film a magyar top10-es lista alapján. Abban viszont közel sem vagyunk biztosak, hogy túl sokan állnak fel előle úgy, hogy na, ez volt életem filmje. Nekünk ugyanis nagyon-nagyon messze van attól a szinttől, hogy egyáltalán a jövő héten még emlékezzünk rá, vagy bármilyen nyomot hagyjon bennünk. Elrettentő példának viszont tökéletes, így ne csinálj romantikus sci-fit felkiáltással oktatni lehetne a filmes iskolákban. (4,5/10)

A Két világ között szinkronnal és magyar felirattal is elérhető a Netflixen.

Forrás: https://index.hu/kultur/cinematrix/2022/04/13/ket-vilag-kozott-romantikus-sci-fi-netflix-tv-streaming-kritika-joey-king/