Nem mondhatjuk azt a gyereknek, hogy ha nem vagy elég jó, akkor kikerülsz a csapatból

Az IK Sävehofot 1950-ben alapították a svédországi Partille városában. Különleges helyzetben van a klub, hiszen női csapatuk idén a Bajnokok Ligájában, férfi csapatuk az Európa-ligában szerepel, de volt olyan év is, amikor mindkét szakág a Bajnokok Ligájában képviseltette magát.

A nők tizenhárom, a férfiak hét alkalommal nyerték meg a svéd bajnokságot, és kijelenthető, hogy Svédország jelenlegi legjelentősebb kézilabdaklubjáról van szó. Olyan játékosok fordultak meg náluk, mint az ikonikus Kim Andersson vagy Isabelle Gulldén, de a jelenleg a győri csapatot erősítő klasszis beálló, Linn Blohm is innen indult.

A magyar–szlovák közös rendezésű férfi Európa-bajnokságot Svédország nyerte, emellett az olimpián a női válogatott is a legjobb négy közé jutott, amely ötödik helye ellenére a decemberi, spanyolországi világbajnokságon is megmutatta, hogy már kétségtelenül a közvetlen világelithez tartozik.

Mikor kezdik el a gyerekeket a kézilabda felé terelni?

Azzal kezdődik a folyamat, hogy a helyi iskolákban toborzókat tartunk a nyolc-kilenc éves gyerekeknek. Ez magába foglalja azt, hogy egyes órákat elkérünk a tanároktól, később pedig iskolai bajnokságokat tartunk. A svéd klubok hagyományosan így működnek. Ugyanakkor vannak olyan csapatok, ahol a hét, de akár már az öt-hat éveseknél elkezdik a toborzást. Nálunk, a Sävehofnál ez soha nem jöhetett szóba, mert a kézilabda túl bonyolult sportág ahhoz, hogy már a kisgyerekeknél elkezdjük oktatni. A mi utánpótlás-nevelésünkben azonban a legfontosabbak a tinédzserkorúak.

Az a meggyőződésünk, hogy a gyerekeknél van egy bizonyos időtartam, ameddig kézilabdáznak.

Ha már hat-hét éves korodban elkezded, 12-13 évesen már valószínűleg be is fejezed. A világ egyik legnagyobb kézilabda-akadémiáját működtetjük, amely a 16-19 éves korosztályt foglalja magába, és jelenleg 152 sportoló pallérozódik itt.

Említette, hogy a kézilabda egy bonyolult játék, emiatt pedig nem szabad túl korán elkezdeni. Magyarországon ehhez képest már nagyon korán megjelenik a sportági specializáció.

Ez Svédországban is nehéz kérdés, és az erre adott válasz klubonként változó. Sok függ attól, hogy mekkora a verseny az adott városban vagy régióban. Göteborgban a labdarúgás és a jégkorong után a harmadik számú sportág a kézilabda. Nálunk, Partille városában ugyanakkor már első számú, és ez még 10-12 város tekintetében hasonló Svédországban (Partille a göteborgi agglomeráció része – a szerk.). A célunk nekünk is az, hogy minél több gyerek kezdjen el kézilabdázni, ugyanakkor úgy próbáljuk megoldani a kiválasztást, hogy a lakhelytől való távolság ne jelentsen problémát.

11-12 éves korig kizárólag az a cél, hogy élvezzék a játékot, ezután kezdünk el nekik tanítani egyre többet.

Ilyenkor már elkezdjük őket valamilyen szintre besorolni játéktudás szerint, azonban úgy, hogy ők ezt legtöbbször nem érzékelik.

Ez hogyan működik a gyakorlatban?

Ebben a korban még nem szabad különbségeket tenni a játékosok között.

Nem mondhatjuk azt a gyereknek, hogy ha nem vagy elég jó, akkor kikerülsz a csapatból.

Egyrészt 19 éves koráig bárki játszhat a klub kötelékeiben, másrészt ilyen fiatalon még szinte mindenkiben ott van a fejlődés lehetősége. 13-14 éves kor környékén kezdődik el már országos szinten a bajnokság, ekkor kezdjük el a szelekciót. Ez azt jelenti, hogy játéktudás szerint soroljuk be a játékosokat a különböző csapatainkba. Ezek között viszont rendkívül rugalmas az átjárás. Tinédzserkorban, ha valaki nagyon tehetséges, arra még mindig nem mondhatod azt, hogy biztosan sztár lesz. A növekedési, érési ütem ugyanis egyénenként változó.

A skandináv sport híres a játékosok kettős karrierépítéséről, ami azt jelenti, hogy a sportolók a pályafutásuk mellett a civil életre is felkészülnek, sokszor már profi sportolói létük alatt is egyéb munkát vállalnak, vállalkozást építenek vagy tanulnak. Hogyan segítenek a fiataloknak abban, hogy megtalálják az egyensúlyt a tanulás és a sport között?

A klub külön működtet egy sportgimnáziumot, ahol jelenleg 90 tanulónk van. Az állandó órarendjük mellett ugyanakkor az akadémisták kérvényezhetnek plusz órákat gazdasági, természettudományi, matematikai, és igazából bármilyen tantárgyból. Ezen kívül minden nap egy-három kilencven perces órájuk van, amikor a kézilabdával foglalkoznak.

Mentális segítséget nyújtanak a játékosoknak?

Központilag nem, ezt egyénileg szokták kérvényezni, ha szükség van rá.

Áttérve a felnőtt szintre: hogyan tudják kezelni, hogy a női és a férfi csapatuk is az európai porondon szerepel? Ez azért elég különleges helyzet.

Talán mondhatjuk, hogy ez a génünkben van. Sosem beszélünk a nemi egyenlőségről, mert ez egy adott dolog nálunk. Számunkra az nem dilemma, hogy a női vagy a férfi szakágat részesítsük előnyben. Az utánpótlásban 100-100 női és férfi játékosunk van a 17 évesek között. Általában 19 évesen kínálunk nekik profi szerződést, nagyjából ugyanolyan feltételekkel mindkét szakág sportolóinak.

A jó nevelőklubbá, vagy az európai topcsapattá válás a Sävehof célja?

A felnőttcsapat 50-70 százaléka a nőknél és a férfiaknál is az akadémiáról kerül ki, ugyanakkor szükségünk van néhány kész topjátékosra, akiket igazolhatunk. Azonban az adózási rendszer itt Svédországban ezt nagyon megnehezíti, hiszen rengeteg szociális hozzájárulást kell fizetni egy-egy külföldi játékos szerződtetése után.

Emiatt nagyon rá vagyunk utalva a saját nevelésű játékosokra, akiknek az egyetemi tanulmányaikhoz hozzájárulunk, cserébe viszont azt várjuk, hogy hosszú távú szerződést kössenek a klubbal.

A lehetőségeink viszont korlátozottak.

Az alapján, hogy a spanyol klasszis, Carmen Martín, valamint a svéd válogatott Johanna Bundsen és Olivia Mellegard is csatlakozik jövőre a csapathoz, úgy tűnik, a Sävehof reagál azokra a skandináv folyamatokra, amit férfi vonalon az Aalborg és a Kolstad, női vonalon pedig a Vipers Kristiansand és az Esbjerg indított el. A hasonlóság még abban is megvan, hogy ezekhez a csapatokhoz hasonlóan Önök is jellemzően skandináv topjátékosokat csábítanak haza.

A csapatunk férfi és női vonalon is topklubnak számít, hiszen az európai porondon szerepelnek a Bajnokok Ligája, valamint az Európa-liga csoportkörében. Tisztában vagyunk ugyanakkor az anyagi lehetőségeinkkel, és a hazai gazdaság adottságaival. Emiatt nem tudunk az eddigiekhez képest kiugró fizetéseket kínálni. A fő célunk az, hogy a csapatban meglegyen a folytonosság és a stabilitás, amivel elérhetünk kiemelkedő eredményeket.

Az érkezők mellett ugyanakkor fontos távozók is vannak a klubnál…

Igen, az egyik legjobb játékosunk, Jamina Roberts jövőre már a Vipers Kristiansandnál fog játszani, és Trine Mortensen is eligazol. Képzelje el, ha itt maradtak volna, akkor kiegészülve a jövőre érkezőkkel már egy nagyon komoly csapatunk lehetne. Ugyanakkor az akadémistákra épülő csapatunkkal is többször Európa legjobb tizenkét csapata között tudtunk lenni az elmúlt években. Talán ez lehet az oka, hogy egyre több dán játékost tudunk idehozni, még úgy is, hogy a dán bajnokság az egyik legerősebb a világon, sokkal jobb lehetőségekkel. Néhány éve ez még elképzelhetetlen lett volna.

Van rá esély, hogy a jövőben ismét a Bajnokok Ligájában szerepeljen a férfi csapat is?

Természetesen. Korábban kétszer is eljutottunk a nyolcaddöntőig, a Flensburg ellen pedig csak egy góllal kaptunk ki. Ugyanakkor az a baj, hogy ha jó eredményt érünk el európai szinten, akkor egyből elviszik a játékosainkat. Ennek ellenére természetesen szeretnénk ismét a Bajnokok Ligájában szerepelni, ehhez minden adott a klubnál, kivéve a szurkolók.

Fogalmazhatunk úgy, hogy az új igazolásokkal keresletet próbálnak generálni?

A következő idénytől nagy hangsúlyt szeretnénk fektetni a szurkolókra. Rengeteg mérkőzést játszunk, emiatt majd ki kell választani pár kiemelt összecsapást a marketing szempontjából. Ez nem lenne probléma, ha mondjuk kéthetente lenne egy-egy topmérkőzésünk, mert akkor több mint kétezren biztosan kijönnének az arénába. A klubnak viszont hatvan hazai mérkőzése van a két szakágat tekintve egy szezonban.

A kritikus hangok szerint túlzsúfolt a versenynaptár, miközben  a szervezők több magas színvonalú mérkőzést akarnak, de ezeknek a nagy része tét nélküli, és gyakorlatilag minden a szezon második felében dől el, függetlenül attól, hogy mi történt az elsőben. 

Fogalmazhatunk úgy, hogy ez az egyes összecsapások értékének inflációját okozza. Szerintem rendkívül túl vannak terhelve a kézilabdázók.

Ha játékos lennék, akkor biztos megállnék, és azt mondanám: elég volt, ez már túl sok.

Teljes mértékben a játékosok oldalán állok ebben a kérdésben.

Visszatérve a keresleti tényezőkre: mekkora az átlagos nézőszám egy-egy mérkőzésen?

A bajnokságban a nőknél jellemzően 600, a férfiaknál 900. Ha viszont egy kiemelt összecsapásról van szó, és itt nem csak a nemzetközi kupákra gondolok, hanem a hazai bajnokság rájátszására is, akkor sokszor telt ház van. Az idény első felében viszont megpróbáljuk úgy alakítani a naptárunkat, hogy ugyanazon a napon játsszon a férfi és a női csapat hazai pályán, és így a belépők mindkét találkozóra érvényesek.

Említette, hogy a régióban csak harmadik számú sportág a kézilabda. Ennek nem lehet hatása az alacsony nézőszámokra?

Dehogynem. Ez egy „őrült” régió ebből szempontból. A férfi kézilabda-bajnokság első- és másodosztályában ugyanis hat csapat székhelye is innen számítva 20 kilométeres körzetben van. A nőknél ugyanez a helyzet. Ha csak egy csapat lenne, akkor sokkal könnyebb lenne egy még jobb csapatot fölépíteni, hiszen ennyi csapathoz túl kevés a szurkoló. Jó példa lehet a Frölunda jégkorongcsapatának példája. Nemcsak Göteborgban, hanem egész Nyugat-Svédországban ők az egyetlen topklub, és minden mérkőzésükön telt ház van, ami körülbelül tízezer szurkolót jelent.

(Borítókép: Stefan Albrechtson. Fotó: Faragó István / Index)

Forrás: https://index.hu/sport/2022/02/17/kezilabda-svedorszag-utanpotlas-savehof/