Mi köze Jamaicának, Kenyának és a közlekedési lámpának ahhoz, hogy ki vezeti Németországot Merkel távozása után?

Bár az utóbbi hetek hírei elsősorban a német pártok népszerűségi mutatóira fókuszáltak, a választáshoz közeledve érdemes kiemelt figyelmet fordítani arra a kérdésre, hogy milyen pártok összeállásából alakulhat új kormány Berlinben. Ennek oka, hogy a német választási rendszer természetéből adódóan szinte lehetetlen, hogy egy párt egyedül abszolút többséget szerezzen a Bundestagban. Ilyenre csak egyszer volt példa, 1957-ben, amikor a CDU-nak sikerült elnyernie a parlamenti helyek több mint 54 százalékát. Jóllehet, a párt tarolásában igen jelentős szerepe volt a második világháborút követő német gazdasági csodának.

A választási rendszer kialakítása okán az 1945 utáni Németország politikai életét alapvetően három párt határozta meg. A két nagy néppárt, azaz a CDU/CSU-szövetség és az SPD, valamint a kisebb, de szerepét tekintve nagyon is fontos FDP.

Ebben a felállásban az FDP-nek gyakorlatilag az a szerep jutott, hogy kormánytöbbséghez segítse valamelyik nagyobb pártot.

Ennek megfelelően az FDP kormányzott több cikluson keresztül a CDU-val és az SPD-vel is, ezzel a liberálisok az a politikai tömörülés Németországban, amely a legtöbb időt tölthette a hatalom közelében.

Volt azonban példa arra is, hogy még az FDP-vel együtt sem állt rendelkezésre elegendő mandátum egy kényelmes kormánytöbbséghez, amely végül a mindenkori két legerősebb párt, a CDU/CSU és az SPD együttműködését tette szükségessé egy nagykoalíciós kabinet formájában. Az első ilyen kormány 1966-ban alakult, de Angela Merkel négy kormányából három is ezen koncepció mentén állt fel.

A mostani német választás azonban ebben a vonatkozásban is változást hozhat, ugyanis az elmúlt hetek mérései alapján az látszik kirajzolódni, hogy az eddigi kettő helyett minimum három párt összefogása szükséges a kormánytöbbség eléréséhez. Ez azt jelenti, hogy a mostani választást követően olyan pártoknak kell majd koalícióra lépniük, amelyek esetében ez korábban lehetőségként sem merült fel.

Ebből egy dolog következik biztosan, mégpedig az, hogy elhúzódó koalíciós tárgyalásokra számíthatunk a voksolást követően, amelynek eredményeképpen Angela Merkel ügyvezető kormányfőként akár még hónapokig hivatalban maradhat.

Az azonban már most kikövetkeztethető, hogy mely pártok alkothatják majd Németország kormányát. Ennek kapcsán az alábbiakban bemutatjuk az összes lehetséges koalíciós felállást. A lista összeállításakor két szempontot vettünk figyelembe: csak hárompárti koalíció lehetséges, illetve, hogy a populista AfD-vel valamennyi párt kizárta az együttműködés lehetőségét.

Jamaica-koalíció

  • Résztvevő pártok: CDU/CSU, Zöldek, FDP)
  • Pártok jelenlegi támogatottsága: 49,4 százalék
  • Várható mandátumok száma: 317 képviselő az 598-ból

Az egyik opció a pártok színei alapján elnevezett Jamaica-koalíció lehetne, amely majdnem létre is jött a 2017-es választást követően, az FDP azonban végül kivonult a tárgyalásokról. Nem ez volt azonban az első próbálkozás, a Jamaica-koalíció lehetősége komolyan felvetődött 2005-ben, amikor az FDP nem volt hajlandó összeállni az SPD-vel és nyitott az Zöldek, valamint a CDU irányába. A Zöldek azonban akkor elzárkóztak az együttműködéstől a CDU-val, így végül nagykoalíciós kormány alakult a CDU és az SPD részvételével.

Sokak szerint, amennyiben a kereszténydemokraták húzzák be az első helyet a választáson, a Jamaica-koalíció lenne a legvalószínűbb koalíciós felállás.

Az biztos, hogy az FDP számára a CDU lenne az ideális koalíciós partner, a pártok képviselőinek nyilatkozatai is egyértelműen ebbe az irányba mutatnak. Szimbolikus volt az is, hogy júliusban, meglehetősen rendhagyó módon, megünnepelték az Észak-Rajna-Vesztfáliát irányító „fekete-sárga” koalíció fennállásának négyéves évfordulóját, amelyet igyekeztek követendő mintaként bemutatni a szövetségi választásra is. Külön érdemes megjegyezni, hogy Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke éppen a CDU-s kancellárjelölt, Armin Laschet.

Angela Merkel német kancellár (b) és Armin Laschet, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke, Észak-Rajna-Vesztfália tartomány kormányfõje, kancellárjelölt integet a CDU/CSU pártszövetség kampányrendezvényén (b-j) a berlini Tempodrom rendezvényközpontban 2021. augusztus 21-én. Németországban szeptember 26-án tartják a szövetségi parlamenti választást. Fotó: MTI/AP/Markus Schreiber

A Zöldek és az FDP viszonya ennél bonyolultabb. Bár gazdasági értelemben a két párt tűz és víz, társadalmi kérdésekben mindketten liberálisak, amely a fennálló ellentétek ellenére biztosít lehetőséget együttműködésre még az FDP-s politikusok szerint is. Ez alól kivételt képez ugyan a bevándorlás kérdése, amelynek kapcsán az FDP konzervatív álláspontra helyezkedett, de a mérésekből úgy látszik a migráció ezúttal kevésbé foglalkoztatja az embereket, mint a legutóbbi voksoláskor. Az FDP kimondott célja az, hogy a pártelnök, Christian Lindner szavaival élve megakadályozzanak egy „baloldali fordulatot”, amelyet szerintük a Zöldek és a CDU/CSU-szövetség közötti (jelenleg nem reális) kétpárti koalíció vagy a baloldali pártokat magában foglaló vörös-vörös-zöld koalíció jelentene.

Tartományi szinten két példa hozható fel létrejött Jamaica-koalícióra. Elsőként a Saar-vidéken működött tartományi kormány ilyen formában 2009 és 2012 között, mivel a pártok el akarták kerülni azt, hogy kisebbségi SPD-kabinet alakuljon a helyi Baloldal külső támogatásával. A másik tartomány Schleswig-Holstein, amelynek élén 2016 óta Jamaica-koalíció áll.

Ami a kormányzati pozíciókat illeti, egy Jamaica-koalícióban vélhetően a CDU kapná a gazdasági, az FDP pedig a pénzügyi tárcát. A Zöldek leginkább a külügyminisztérium, illetve egy kibővített hatáskörrel rendelkező környezetvédelmi minisztérium vezetésére számíthatnak.

A friss mérések alapján egy Jamaica-koalíció meggyőző többséggel rendelkezne a német törvényhozásban és már csak a Zöldek részvétele miatt is biztosan nagy horderejű reformokat idézne elő a környezetvédelem és a közlekedés terén. A pártoknak azonban ügyelniük kell arra, hogy a Zöldek és az FDP közötti különbségek ne feszítsék szét az együttműködést.

Németország-koalíció

  • Résztvevő pártok: CDU/CSU, SPD, FDP
  • Pártok jelenlegi támogatottsága: 57,8 százalék
  • Várható mandátumok száma: 371 képviselő az 598-ból

Az úgynevezett Németország-koalíció is elegendő mandátumot biztosítana egy kormányzóképes többség eléréséhez. Ezt a felállást egyelőre egyetlen tartományban, Szász-Anhaltban próbálták ki, ahol ma is ezek a pártok adják a tartományi kormányt CDU-s vezetéssel. Bár a felsorolt pártok között mindegyik összebútorozott már a másikkal, a három hagyományos párt sosem állt össze szövetségi szinten, ebben pedig nem kis szerepe van az FDP és az SPD közötti ideológiai különbségeknek, főleg a gazdaság vonatkozásában. A CDU-SPD viszonyában pedig az jelenthet problémát, hogy a szocdemek belefáradtak már a nagykoalíciós kormányzásba, így igyekeznek elkerülni egy CDU-val való újabb összefogást.

A legesélyesebb pártok ideológiájával az alábbi cikkeinkben foglalkoztunk részletesen:

A NÉMETORSZÁG-KOALÍCIÓ AKKOR IS MŰKÖDNE, HA AZ SPD NYERNÉ A VÁLASZTÁST. AZ AZONBAN NEM VILÁGOS, HOGY A CDU/CSU EGY ILYEN HELYZETBEN HAJLANDÓ LENNE-E A KISEBBIK KOALÍCIÓS PARTNER SZEREPÉT VÁLLALNI.

Előnyös lenne ez a felállás abból a szempontból, hogy kifejezetten nagy parlamenti többséget biztosítana és élvezné a német társadalom jelentős részének támogatását, ugyanis a benne résztvevő pártok a német politikai élet fősordrába sorolhatók. Ennek ellenére az SPD és az FDP közötti ideológiai különbségek szinte biztosan parázs vitákhoz vezetnének és megnehezítenék az együttműködést.

blank

Közlekedési lámpa koalíció

  • Résztvevő pártok: SPD, FDP, Zöldek
  • Pártok jelenlegi támogatottsága: 53,8 százalék
  • Várható mandátumok száma: 346 képviselő az 598-ból

Ha az SPD nyerné a választást nagy figyelem terelődne erre a koalíciós opcióra. A Zöldek bizonyára belemennének egy ilyen felállásba, hiszen 1998 és 2005 között már kormányoztak közösen az SPD-vel, illetve a két párt ideológia szempontjából sem áll messze egymástól. Scholz ráadásuk éppen tegnap nyilatkozott úgy, szívesen kormányozna a Zöldekkel. A szűk keresztmetszetet ez esetben is az FDP jelenti. A párt elnöke Christian Lindner a napokban ki is jelentette, hogy ez egyelőre nem tud elképzelni egy ilyen konstrukciót, mivel szerinte alig mutatható ki gyakorlati hasonlóság a piacpárti FDP és a két balközép párt között. Lindner emellett ismét világossá tette, hogy legszívesebben a CDU-val fogna össze, a jelenlegi mutatók alapján ez azonban csak egy Jamaica- vagy Németország-koalíció formájában elképzelhető.

Olaf Scholz német pénzügyminiszter és alkancellár, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) kancellárjelöltje (k) lipcsei kampánygyûlésén 2021. szeptember 5-én. A parlamenti választásokat szeptember 26-án tartják Németországban. Fotó: MTI/AP/AFP pool/Jens Schlüter

Amennyiben mégis csatlakozna az FDP, akkor szinte biztos, hogy a gazdasági és a pénzügyi tárcákat kérnék maguknak a kormányban. Lindner nem is csinált titkot abból, hogy a pénzügyminiszeri pozícióra pályázik.

A PIACPÁRTI FDP, FŐLEG A PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM ÉLÉN AZONBAN SZINTE BIZTOSAN MEGPRÓBÁLNA MEGAKADÁLYOZNI MINDEN OLYAN LÉPÉST, AMELY BÁRMINEMŰ ADÓEMELÉSRE IRÁNYUL. EZ MÁR CSAK AZÉRT IS GOND, MERT MIND AZ SPD, MIND PEDIG A ZÖLDEK ÍGÉRETEIK JELENTŐS RÉSZÉT AZ ADÓRENDSZER ÁTALAKÍTÁSÁN KERESZTÜL KÍVÁNJÁK FINANSZÍROZNI.

Az sem megoldás azonban, ha nem elégítik ki az FDP igényeit. A 2017-es választást követően indult kísérletek egy Jamaica-koalíció megalakítására is azért futottak zátonyra, mert az FDP úgy érezte, hogy a Zöldek és a CDU partvonalra szorították őket és nem vették figyelembe a feltételeiket.

A fentiek ellenére az kijelenthető, hogy a közlekedési lámpa kényelmes többséget tenne lehetővé a Bundestagban és széleskörű társadalmi támogatást élvezne. Ráadásul tartományi szinten sem példanélküli ez a koncepció, Rajna-vidék-Pfalz tartományt például egy ilyen koalíció vezeti 2016 óta, de Brémát, illetve Brandenburg tartományt is ilyen felállásban irányították a kilencvenes évek első felében.

Vörös-vörös-zöld koalíció

  • Résztvevő pártok: SPD, Baloldal, Zöldek
  • Pártok jelenlegi támogatottsága: 48,6 százalék
  • Várható mandátumok száma: 313 képviselő az 598-ból

Ez a felállás a legvalószínűtlenebb, jóllehet sem az SPD, sem pedig a Zöldek nem zárták ki kategorikusan a Baloldallal való együttműködés lehetőségét. Ráadásul a CDU/CSU felkapta a témát az utóbbi hetekben és láthatóan a vörös-vörös-zöld koalíció „rémképével” igyekszik mozgósítani támogatóit. Már maga Merkel is felszólította Scholzot, hogy tegye egyértelművé álláspontját a Baloldal kapcsán.

Ami a vörös-vörös-zöld koalíció előnyeit illeti, talán a pártok ideológiai hasonlóságait érdemes megemlíteni például a gazdaság, a szociális szektor vagy a bevándorlás terén. Számos fontos kérdésben, mint a minimálbér, illetve a vagyonadó megemelése, vagy az alapvető családi pótlék bevezetése egyetértenek a pártok.

Annalena Baerbock, a német Zöldek társelnöke és kancellárjelöltje kampánygyûlést tart Kölnben 2021. szeptember 2-án. A parlamenti választásokat szeptember 26-án tartják Németországban. MTI/EPA/Sascha Steinbach

Vannak azonban bőven ellenérvek is. Egyrészt a jelenlegi mérések alapján a három párt összefogásából csak nagyon szűk parlamenti többség valósulna meg, már ha egyáltalán sikerül abszolút többséget szerezniük.

Másrészt érdemes megemlíteni, hogy a sok közös pont ellenére stratégiai szempontból fontos kérdésekben mély szakadék tátong az SPD és a Zöldek, valamint a Baloldal között.

Utóbbi programjában ugyanis szerepel a NATO-ból történő kilépés, lazítani kívánnak a transzatlanti kapcsolatokon és közeledni Oroszország felé. Ezek mind olyan tényezők, amelyek jó előre megtorpedózhatnak egy vörös-vörös-zöld koalíció felállítására tett kísérletet. Főleg annak fényében, hogy a német társadalom jelentős része elutasítana egy olyan koalíciót, amelyben a Baloldal is részt vesz.

Kenya-koalíció

  • Résztvevő pártok: CDU/CSU, SPD, Zöldek
  • Pártok jelenlegi támogatottsága: 62,2 százalék
  • Várható mandátumok száma: 400 képviselő az 598-ból

Elképzelhető olyan forgatókönyv is, hogy a CDU/CSU, az SPD és a Zöldek részvételével alakul kormánykoalíció a választások után, amelyre a pártok hivatalos színei alapján Kenya-koalícióként hivatkoznak.

Mivel az uniópártok inkább a Jamaica-koalíciót részesítik előnyben, egy Kenya-koalíció megalakítására nagyobb valószínűséggel tesznek kísérletet, ha az SPD nyeri a szeptember végi voksolást. Ezt a felállást azonban még így is valószínűtlenné teszi, hogy az SPD, amennyiben erre van mód, tartózkodni kíván egy újabb kormányzati együttműködéstől a CDU/CSU-val.

Kenya-koalíció tartományi szinten már több helyen is alakult. Elsőként Szász-Anhalt tartományban 2016 és 2021 között, de 2019-től Brandenburg tartományt és Szászországot egy ilyen hárompárti koalíció vezeti.

A lehetséges koalíciós felállások közül ez biztosítaná a legmeggyőzőbb többséget a szövetségi kormánynak és a pártok közötti ellentétek sem túl mélyek, miután az utóbbi években mind az SPD, mind pedig a CDU/CSU középre tolódott, illetve a Zöldek is belesimultak a német politika főáramába.

Címlapkép forrása: Sean Gallup/Getty Images

forrás: https://www.portfolio.hu/global/20210906/mi-koze-jamaicanak-kenyanak-es-a-kozlekedesi-lampanak-ahhoz-hogy-ki-vezeti-nemetorszagot-merkel-tavozasa-utan-499126