Merkel szerepében tetszelegve tör rakétaként előre az ősi rivális erős embere – De mennyi igaz a színjátékból?

Politikai pályájuk

Mindketten viszonylag későn kezdték közéleti pályájukat. Merkel 35 évesen lépett fel a politikai porondra, amikor csatlakozott a keletnémet ellenzéki Demokratikus Ébredés nevű mozgalomhoz. Egy évvel később már miniszter volt Helmut Kohl kabinetjében, tíz évvel ezt követően már a CDU elnöki tisztségét töltötte be, rá öt évre pedig kancellárrá választották.

Scholz már 24 évesen pártja ifjúsági szervezetének, a Jusos alelnökeként dolgozott. Ekkoriban még a kapitalista gazdasági modell leváltása szerepelt tervei között, de gondolatvilága sokat mérséklődött. Első fontos tisztségét azonban csak 44 évesen kapta, az SPD főtitkáraként. Feladata az volt, hogy népszerűsítse a Schröder-kormány munkaerőpiaci liberalizációra irányuló reformjait, amelyek éles vitát váltottak ki. Miután a Schröder-kormány elveszítette a választásokat, Scholz négy évre az Angela Merkel vezette első nagykoalíciós kormány munkaügyi minisztere lett. Mivel az SPD a következő Merkel-kabinetben már nem vett részt, Scholz Hamburg városának polgármesteri tisztségét célozta meg, amelyet meg is nyert. Hét év után tért vissza a német nagypolitikába, hogy az új nagykoalíciós kormány alkancellárja és pénzügyminisztere legyen.

A FAZ elemzése szerint mind Merkel, mind pedig Scholz esetében fontos közös pont a türelem és hatalom megtartásának képessége.

Jóllehet Scholz politikai pályája Merkeléhez képest nem egy lineárisan felfelé ívelő trendet követ. Ennek ellenére mindketten képesek voltak kivárni a megfelelő alkalmat. Merkelnek mentora, Helmut Kohl árnyékából kellett kilépnie, Scholznak pedig Angela Merkel távozásáig kellett várnia, hogy labdába rúghasson.

Mennyire hasonlít a világképük?

Ami a világképüket illeti, a FAZ szerint Merkel hivatali ideje előrehaladtával egyre kevésbé hallgatott gazdasági tanácsadóira, míg Scholz esetében ez fordítva történt, miután pénzügyminiszter lett.

Az mindkettőjükben közös, hogy nincsenek erős ideológiai berögzüléseik, karakterükben azonban eltérés figyelhető meg például a gazdasági kérdések vonatkozásában.

Merkel már csak neveltetéséből adódóan is a protestáns munkaetikát vallja magáénak, amelyben a szórakozást és az élvezeteket megelőzi a munka, az adósság pedig szinte a bűn fogalmával párosítható. Ennek jegyében többször hangoztatta, hogy a jóléti kiadásokat csak a nemzetgazdaság növekedésével párhuzamosan lehet biztosítani, illetve az euróválság esetében az is kiderült, hogy a kancellár sokkal inkább bízik a piac racionális természetében, mint az állami beavatkozás sikerében.

Olaf Scholz hamburgi polgármester, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) ügyvezetõ elnöke, Angela Merkel német kancellár, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke és Horst Seehofer bajor tartományi miniszterelnök, a Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke (b-j), miután aláírta a kormánykoalíciós megállapodást Berlinben 2018. március 12-én. A parlamenti választást az elõzõ szeptemberben tartották Németországban. (MTI/EPA/Felipe Trueba)

Scholz megengedőbb ezen a téren és többször hangsúlyozta az állami szektor szerepének jelentőségét a gazdaságban.

Ez kirajzolódott akkor, amikor hamburgi polgármesterként a lakásépítési programok mellett szólalt fel, vagy amikor a német ipar klímabaráttá történő átalakítása mellett kampányol. Scholz azonban hasonlít Merkelre annyiban, hogy szerinte is magánbefektetők útján kellene ennek az oroszlánrészét finanszírozni.

Vezetési stílus

Amikor Hamburg polgármesteri székéért küzdött, Scholz igyekezett magát olyan határozott vezetőként beállítani, aki képes irányt mutatni a választóknak. Ez a fajta stílus imponáló volt sokaknak, akik úgy érezték, hogy Angela Merkel ebben az időszakban, amely éppen az euróválság idején esett meg, nem igazán tudott vízióval szolgálni, ráadásul a belső konfliktusoktól terhelt koalíció az uniópártok és az FDP között is negatív népszerűségi rekordokat döntögetett.

Az SPD-ben gyakran mondogatták ekkoriban, hogy Merkellel a pilótafülkében garantált a biztonságos landolás, csak azt nem tudni soha, hogy hol száll majd le a gép.

A FAZ szerint azonban Scholz most inkább mégis a visszafogott, Merkel-féle retorikával igyekszik a hatalmi játszmákat kezelni, amely talán saját pártjának tekintetében a legnehezebb. Két éve például a mérsékelt Scholz a pártelnöki tisztségért folyó versenyben alulmaradt baloldali kihívóival szemben, mégis sikerült elérnie, hogy az SPD a pártvezetés szkepszise ellenére továbbra is működtesse a nagykoalíciót a CDU-val.

Scholztól, Merkelhez hasonlóan a koalíciós helyezkedés sem idegen. Az uniópártok részéről az utóbbi időben élesen bírálták, amiért nem tette világossá, hogy kormányra kerülése esetén összefogna-e a radikális Baloldallal (Linke). Saját pártján belül pedig inkább egy FDP-vel való koalíciótól tartanak, amely miatt az SPD-nek feltehetően fel kell adnia bizonyos választási ígéreteit.

Taktikus adópolitika

Az adópolitika az a terület az elemzés szerint, amelynek kapcsán mind Merkel, mind pedig Scholz az adott körülményektől függően foglal állást.

Merkel például ellenzékben még azt nevezte meg elérendő célként, hogy az adóbevallások addig egyszerűsödjenek, hogy ráférjenek egy söralátétre.

Ennek ellenére kancellárként nem karolta fel a CSU által javasolt adócsökkentési terveket a 2009-es választási kampány során, hogy nem sokkal később koalíciós partnere, az FDP hasonló terveit is lesöpörhesse az asztalról.

Merkel akkor azt hangoztatta, hogy az európai adósságválság miatt ilyen lépések nem engedhetők meg. Bár adót nem csökkentett, minden egyes választási kampányban leszögezte azt is, hogy adóemelés sem szerepel a tervei között.

Scholz is többször változtatta már meg a véleményét az adók kérdésében. A Schröder-kormány idején például megvédte a kabinet azon döntését, hogy 53 százalékról 42 százalékra mérsékeljék a személyi jövedelemadó legmagasabb kulcsát. Kancellárjelöltként azonban most ugyanezt az adókulcsot 45 százalékra emelné, hogy enyhíteni tudjon az alacsonyabb jövedelműek adóterhein.

Olaf Scholz új német pénzügyminiszter (b) és Angela Merkel újraválasztott német kancellár a parlament alsóházi ülésén a negyedik Merkel-kormány beiktatása napján, 2018. március 14-én Berlinben. (MTI/EPA/Felipe Trueba)

Hogy viszonyultak az elkövetett hibákhoz?

Hasonlóság figyelhető meg a két politikus esetében annak vonatkozásában is, miként reagáltak a saját maguk által elkövetett hibákra.

Scholz pénzügyminisztersége alatt tört ki például a Wirecard-botrány, illetve a kontinens történetének egyik legnagyobb adócsalásaként elhíresült CumEx-botrány is, amelyek kezelése kapcsán több bírálat is érte az SPD-s politikust.

Scholz úgy próbálta elkerülni ezen problémák eszkalációját, hogy ígéretet tett a pénzügyi felügyeleti szervek működésének reformjára, illetve az élére állt annak a kezdeményezésnek, amely egy globális minimumadó bevezetését tűzte ki célul.

Ebből a szempontból Merkel sem tett sok mindent másként. Amikor például környezetvédelmi minisztersége alatt kiderült, hogy a gorlebeni hulladéktárolóba atomhulladékot szállító szerelvény rakománya a megengedettnél jóval erősebb sugárzást fejt ki, Merkel gyorsan leállította a vonatot. Mindezt annak ellenére, hogy korábban a Zöldekkel ellentétben nem tiltakozott a szerelvény Németországba történő beengedése ellen.

A hibák korrigálása azonban nem jelenti azt, hogy a két politikusra jellemző lenne azok nyilvános elismerése is.

Merkel esetében erre csupán egyszer volt példa, amikor húsvétkor elismerte, hogy a szövetségi kormány hibázott a járványkezelés tekintetében. Scholz azonban, aki szintén tagja a kormánynak, tartózkodott az ilyen megnyilvánulásoktól.

Társadalmi kérdések

Scholzot sokáig kísértette, hogy az évezred elején, Schröder kormányában teljes mellszélességgel állt be a munkaerőpiac liberalizációját és a jóléti állam karcsúsítását célzó reformok mögé. Ez sok német állampolgár ellenszenvét kiváltotta, akik közül többen egészen addig nem bocsájtottak meg Scholznak, amíg a koronavírus elleni védekezés jegyében nem öntött igen jelentős pénzeket a gazdaságba, amelyek népszerűségét is a magasba röpítették.

Merkeltől sem idegen azonban ez a fajta politika. Ellenzéki vezetőként például még kevesellte a Schröder-kormány reformjait és például a reformok kiterjesztését követelte olyan területekre is, mint az egészségügyi biztosítás egykulcsossá tétele.

Miután azonban felismerte, hogy ennek az elfogadottsága igen alacsony, változtatott a politikáján.

Beszédes, hogy Merkel a CDU egyik közelmúltbeli kongresszusán éppen a minimálbér bevezetését nevezte meg kormányzása egyik legfontosabb eredményének. A minimálbér azonban azért kerülhetett bevezetésre, mert az SPD éveken keresztül folyamatosan követelte azt a CDU-tól.

Címlapkép forrása: Clemens Bilan Pool/Getty Images

forrás: https://www.portfolio.hu/global/20210907/merkel-szerepeben-tetszelegve-tor-raketakent-elore-az-osi-rivalis-eros-embere-de-mennyi-igaz-a-szinjatekbol-499562