Megfigyelések és lehallgatások, avagy a titkos adatszerzés buktatói

Az állami szervek titkos tevékenysége, különösen a titkos információgyűjtéssel kapcsolatos eljárása az elmúlt évtizedekben többször is a kritikák kereszttüzébe került. Természetesen más eljárás, más jogi környezet jellemzi a demokratikus jogállamok titkosszolgálati tevékenységét, mint a diktatórikus államokét. Utóbbiak esetében szinte teljes egészében hiányzik vagy nem működik a demokratikus kontroll.

Engedélyezés, eljárás, ellenőrzés

A 20. század végén születtek meg a demokratikus jogállamokban a titkos információgyűjtés engedélyezését, eljárásait, és egyúttal szigorú ellenőrzését is rögzítő jogszabályok, ahogy az Európai Unió Tanácsa is 1995-ben adta ki a jogszerű telefon-lehallgatásról szóló állásfoglalását.

A legtöbb európai országhoz hasonlóan nálunk is elkülönítve szabályozzák a nemzetbiztonsági és a bűnüldözési céllal végzett titkos információgyűjtés szabályait:

Vagyis a hatályos jogi szabályozás megkülönbözteti a nemzetbiztonsági és a bűnüldözési célú titkos információgyűjtést. Közös vonása mindkét típusú titkos információgyűjtésnek, hogy a magánszférát csekélyebb mértékben sértő információgyűjtésekhez – mint például a híváslista lekérése, az illető magánlakáson kívüli beszélgetésének lehallgatása – elegendő az eljárást végző intézményen belüli engedélyezési eljárás, azonban az illető magánlakásába is behatoló módszerek esetén már külső engedélyhez kötött az eljárás megindítása.

Nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtés

Nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtést – az igazságügyi miniszter engedélye alapján – csak az arra jogosult szervek folytathatnak. Hazánk nemzetbiztonsági szolgálatai:

  • az Információs Hivatal,
  • az Alkotmányvédelmi Hivatal,
  • a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat,
  • a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, valamint
  • a Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemző Központ.

Ezek a szervek titkos információgyűjtést végezhetnek

  • nemzetbiztonságot veszélyeztető,
  • külföldi szervezett bűnözéssel kapcsolatos információk megszerzése,
  • az alkotmányos rend védelme,
  • személyek védelme,
  • állam elleni bűncselekmények felderítése,
  • külföldi kémtevékenység elhárítása vagy honvédelmi érdekből, vagy
  • úgynevezett C típusú nemzetbiztonsági átvilágítás céljából.

A titkos információgyűjtéstől meg kell különböztetni a titkos adatszerzést, amely kizárólag a nyomozó hatóság által, már megindult büntetőeljárás során végezhető.

Ugyancsak elkülönül a titkos információgyűjtéstől a terrorizmust elhárító titkos információgyűjtés, ugyanis ezt a tevékenységet a 2010-ben felállított Terrorelhárítási Központ (TEK) végzi, ami a rendőrségtől szervezetileg elkülönül, de szintén a belügyminiszter irányítása alá tartozik.

Milyen konkrét cselekményeket takar a nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtés? Nos, az igazságügyi miniszter engedélye alapján a nemzetbiztonsági szolgálatok

  1. lakást, egyéb helyiséget, bekerített helyet, járművet, továbbá az érintett személy használatában lévő tárgyat titokban átkutathatják, az észlelteket technikai eszközzel rögzíthetik,
  2. a lakásban, egyéb helyiségben, bekerített helyen, illetve járművön történteket titokban technikai eszközzel megfigyelhetik és rögzíthetik, illetve az ehhez szükséges technikai eszközt az alkalmazás helyén elhelyezhetik,
  3. postai küldeményt vagy beazonosítható személyhez kötött egyéb zárt küldeményt titokban felbonthatnak, annak tartalmát megismerhetik, ellenőrizhetik és rögzíthetik,
  4. elektronikus hírközlő hálózat vagy eszköz útján, illetve információs rendszeren folytatott kommunikáció tartalmát titokban megismerhetik és rögzíthetik,
  5. az információs rendszerben kezelt adatokat titokban megismerhet, az észlelteket technikai eszközzel rögzítheti, illetve a szükséges technikai eszközt lakásban, egyéb helyiségben, bekerített helyen, járműben, továbbá az érintett személy használatában lévő tárgyban elhelyezheti.

Az igazságügyi miniszter évente több mint ezerszer ad engedélyt nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtésre a titkosszolgálatoknak.

Idén április közepéig például 499 esetben kaptak engedélyt a titkosszolgálatok, hogy valakit a tudta és beleegyezése nélkül megfigyeljenek, lehallgassanak, a lakását titokban átkutassák, vagy leveleit elolvassák.

Megfigyelési botrányok

A Nyírfa-ügy. A botrányt az Információs Hivatal 1996 novemberi belső vizsgálata előzte meg, amelynek lezárását követően Nikolits István, a Horn-kormány titkosszolgálati minisztere bejelentette, hogy titkosszolgálati eszközökkel figyeltek meg egyes politikusokat. A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa 1999 márciusában hozott ítélete szerint megállapítható volt ugyan az államtitoksértés, de annak társadalmi veszélyessége olyan csekély volt, hogy nem volt szükség büntetésre.

A Fidesz-vezetők megfigyelési ügye. Az első Orbán-kormány működésének kezdetén, 1998. augusztus 25-én Orbán Viktor miniszterelnök a Fidesz országos választmányi ülésén bejelentette, hogy az előző kormány idején törvénytelen és titkos adatgyűjtés folyt – megrendelésre és közpénzekből – fideszes vezetőkről és családtagjaikról. Az ügyészség bűncselekmény hiányában megtagadta a nyomozást, mert a feljelentésben szereplő bűncselekmények alapos gyanúját nem lehetett megállapítani, ezért a nyomozás elrendelésére sem volt lehetőség.

A Defend-ügy. A 2002 őszén kipattant botrányban kiderült, hogy a Defend Kft. a Magyar Fejlesztési Bank üzletfeleiről és banki szempontból érdektelen magánszemélyekről is adatokat gyűjtött. Az ügyben 2003 tavaszán megszüntették nyomozást, mivel a rendőrség szerint nem történt jelentős érdeksérelem.

A Mucuska-gate. 2005-ben lehallgatási jegyzőkönyveket szivárogtatott ki valaki a Nemzetbiztonsági Hivataltól. A lehallgatás a Mucuska-gate néven elhíresült kémüggyel volt összefüggésben. A Magyar Nemzet 2005 augusztusában arról írt, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal leleplezett egy házaspárt, amely a román titkosszolgálatnak dolgozott. A kémügyben indult vizsgálat szerint azonban nem adtak tovább a házaspárnak nemzetbiztonsági érdeket sértő információkat.

Bűnüldözési célú titkos adatszerzés

A bűnüldözési célú titkos adatszerzésre a rendőrségen kívül az ügyészség és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal is jogosult. A titkos adatszerzést ügyészi indítványra a nyomozási bíró rendeli el legfeljebb kilencven napra, ami egyszer további kilencven napra meghosszabbítható. Az ügyész jogosult önállóan legfeljebb 72 órára elrendelni a titkos adatszerzést halaszthatatlan esetben, de ezzel egyidejűleg elő kell terjeszteni a bírói engedély iránti kérelmet is.

Leplezett eszközök alkalmazása

A három évvel ezelőtt lépett hatályba a büntetőeljárásról szóló 2017. évi CX. törvény, amely már a titkos információgyűjtés helyett a leplezett eszközök alkalmazása elnevezést használja. Ezen eszközök alkalmazása olyan, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok, a levéltitok és a személyes adatok védelméhez fűződő alapvető jogok korlátozásával járó, a büntetőeljárás során végzett különleges tevékenység, amelyet az erre feljogosított szervek az érintett tudta nélkül végeznek. Alapvető követelmény az eszközök alkalmazása során a szükségesség-arányosság vizsgálata, így leplezett eszköz csak akkor alkalmazható, ha

  1. megalapozottan feltételezhető, hogy a megszerezni kívánt információ, illetve bizonyíték a büntetőeljárás céljának eléréséhez elengedhetetlenül szükséges és más módon nem szerezhető meg,
  2. annak alkalmazása nem jár az azzal érintett vagy más személy alapvető jogának az elérendő bűnüldözési célhoz képest aránytalan korlátozásával, és
  3. annak alkalmazásával bűncselekménnyel összefüggő információ, illetve bizonyíték megszerzése valószínűsíthető.

Bátki Pál büntető ügyvéd szerint bírói engedély nélkül épülhet be a fedett nyomozó például egy magáncégbe alkalmazottként, vagy egy bűnszervezetbe. De követhet személyeket, gépkocsikat, szállítmányokat, és ennek során még képet és hangot is rögzíthet. Bírói engedély nélkül még telefon-lehallgatást is lehet végezni, amennyiben erre a hívásban részt vevő sértett engedélyt ad. Ugyancsak nem kell bírói engedély az álvásárlásokhoz, vagy az elfogáshoz szükséges csapda állításához sem. Ezzel szemben bírói engedély szükséges

  • magánlakás titkos átkutatására és az észleltek technikai eszközzel történő rögzítésére,
  • magánlakásban történtek technikai eszközök segítségével történő megfigyelésére,;
  • postai küldemény felbontására,
  • a telefon-lehallgatásra, vagy más hírközlési eszköz (skype, viber) lehallgatására, vagy
  • sms-ek, e-mailek titokban történő rögzítésére.

VAGYIS A TELEFON-LEHALLGATÁSRA MINDIG BÍRÓI ENGEDÉLY SZÜKSÉGES, MÉG AZ ISMERETLEN SZEMÉLLYEL SZEMBEN FOLYAMATBAN LÉVŐ BÜNTETŐELJÁRÁST MEGELŐZŐEN IS.

Az engedélyező bíró személye is szigorúan titkos

A titkos adatszerzést a legtöbb esetben a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat hajtja végre. Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény alapján a távközlési szolgáltatást végzők a titkos adatszerzésre feljogosított szervekkel kötelesek együttműködni és az eszközök és módszerek alkalmazási feltételeit biztosítani.

A részletszabályokat pedig az elektronikus hírközlési feladatokat ellátó szervezetek és a titkos információgyűjtésre, illetve titkos adatszerzésre felhatalmazott szervezetek együttműködésének rendjéről szóló 180/2004. (V. 26.) Korm. rendelet tartalmazza. A rendelet egyebek közt kimondja, hogy az elektronikus hírközlési szolgáltató az általa biztosított előfizetői és felhasználói hozzáférések, működtetett elektronikus hírközlő hálózat, illetőleg nyújtott szolgáltatások tekintetében a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat kérésére köteles megadni mindazokat az adatokat, információkat, amelyek a titkos információgyűjtés eszközeinek, módszereinek alkalmazásához és egyéb feltételeinek meghatározásához, valamint a titkos információgyűjtéssel kapcsolatos feladatok ellátásához szükségesek.

A titkos adatszerzés végrehajtásáról jelentést kell készíteni, amelyet a nyomozó hatóság vagy ügyészi szerv vezetője ír alá.

A bűnüldözési célú titkos adatszerzésre irányuló bírói engedélyt a nyomozó hatóság a székhelye szerint illetékes törvényszék elnöke által kijelölt helyi bíróságon terjeszti elő. A megfelelő bíró elnöki kijelölésére azért van szükség, mert a lehallgatási anyagok nyílttá tételük, bizonyítékként történő felhasználásuk előtt szigorúan titkosnak minősülnek, ezért csak titkos adatkezelésre alkalmasnak minősített személy járhat el ilyen ügyekben. Már az engedélyező bíró személye is szigorúan titkos adat, így az engedélyező végzés sem nyilvános. Ezért a törvényszék elnöke igazolja írásban, hogy a bizonyíték beszerzését a bíróság megfelelő eljárásban engedélyezte.

A magán- és családi élet alapvető korlátozása

A titkosszolgálati eszközök alkalmazásának alkotmányosságát már többször megvizsgálta az Alkotmánybíróság. A 2/2007. (I. 24.) AB határozatában például megerősítette, hogy a titkos eszközök alkalmazása alapvetően korlátozza a magán- és családi élet, a magánlakás és levelezés tiszteletben tartásához, s ehhez szorosan kapcsolódva, az információs önrendelkezéshez, az információáramlás szabadságához és a személyes adatok védelméhez való jogot. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy egy-egy alapjog korlátozásának alkotmányos határait az Alkotmánybíróság minden esetben a szükségesség és arányosság tesztje alapján vizsgálja. Esetről esetre állapítja meg, hogy a jogszabály meghozatalakor a törvényhozónak volt-e alkotmányosan elismerhető kényszerű oka az alapjog korlátozására és a korlátozás súlya az elérni kíván céllal arányban áll-e, továbbá a lehetséges eszközök közül a jogalkotó a legenyhébbet választotta-e.

Míg a bűnüldözési célú titkos adatgyűjtés esetén a nyomozás szempontjából érdektelen adatokat nyolc napon belül meg kell semmisíteni, hasonló kötelezettséget a jogszabály a nemzetbiztonsági célú eljárásnál nem ír elő. Az igazságügyi miniszter engedélyező eljárása felett az Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottsága, illetve az ombudsman jogosult ellenőrzést gyakorolni, jóllehet ez idáig még egyik szerv sem élt erre irányuló jogosítványaival.

Borítókép: Németh Sz. Péter / Index)

Forrás: https://index.hu/belfold/2021/07/22/megfigyelesek-es-lehallgatasok-avagy-a-titkos-adatszerzes-buktatoi/