Kivágott fák könnye

Háború lesz, mondta a Kölyök, és fejszéjének élét a fa törzsébe vágta. A levelek összerezzentek odafönt. Az ágakra tapadt madarak arrébb költözöttek néhány ággal. Egy ideig onnan károgtak, kaffogtak, búgtak, trilláztak rekedten, aztán elhallgattak. Várták az újabb csapást.

A Kölyök orsócsontjába fájdalom hasított. A fiú cifra szavakat ordított a fák közé. Mintha a madarakkal feleselt volna, de azok nem értik az ember nyelvét, legfeljebb a szándékait. Az emberek ugyanis csak hiszik, hogy mindaz, amit terveznek vagy gondolnak, rejtve marad az univerzum előtt. Miközben vannak lények, még itt, a Földön is, amelyek értik és megérzik, hogy az emberek mire készülnek, s már akkor tudják, mit cselekszenek, amikor azt még meg sem tették.

Az Öreg a fiúhoz lépett. Mutasd, mondta párlatokon edzett hangon, majd hüvelykujjának érdes begyével végighúzott a Kölyök karján. Ha fáj, az jó. Akkor gyógyul. Igazított a srác könyökén, a fejsze nyelén irányba állította csuklóját. Így fogd. Majd megszokod. Izmok nélkül a csont meztelen. Amíg a fák az erősebbek, ez a munka szenvedés.

A Kölyök nem szólt, párás szemmel nézett az Öregre. Legszívesebben kifutott volna a fák közül, csak a büszkesége nem engedte. Háború lesz, mondta újból, ezúttal dacosan. A faluban hallottam, tette hozzá, hogy bizonyítsa, nem beszél hülyeséget. Az Öreg ekkor a fákra emelte tekintetét. Ez is háború. A hidegben fázunk, hát elvesszük azt, ami nem a miénk. Bundával bélelt mellényére bökött. Mindent kiirtunk magunk körül, csak azért, mert meg akarjuk élni a holnapot. Végül a magasba mutatott: az égbolton a felhők naszádja vívja csatáját az elmúlással.

Embereket ölni mégis más, mondta a Kölyök. Az Öreg először nem felelt. Megragadta a fejsze nyelét, éles vasát a legközelebbi fa húsába mélyesztette. Ezt mondtad a fáknak is, kérdezte sóhajtva. Én a tüzet látom minden rönkben és ágban, a fák melegét már most a bőrömön érzem. S amíg ez nem változik, ez így is marad. Mert tudod, folytatta a favágást, amíg az emberek csöndben nézik, tűrik, hagyják, hogy másokat megalázzanak csak azért, mert valakik elirigylik boldogságuk legszebb pillanatait, szemet vetnek földjükre, folyóikra, leányaikra és kincseikre, háborúk mindig is lesznek. Ezek a szépségek, itt az erdőben némán tűrik, amikor átvágom az ereiket, fájdalmukat akkor sem érzem, miután eldőltek az avaron.

Aztán megállt az Öreg, igazított homlokára bukó kucsmáján. A könnyeivel küzdő Kölyökre nézett és ezt mondta a maga egyszerű, szálkás hangján: de ha hallanám a .kivágott fák sírását, soha többé nem fognék fejszét a kezembe.

Sötétedésig semmit nem szólt. Akkor a fejszével felhasított néhány rönköt, a hasábokat zsákba tette, a zsákot a vállára, és csak annyit mondott, hogy megéhezett, ideje hazatérni. A Kölyök mögötte baktatott. Karjában a csont lüktetett, szívében füstként kavarogtak az Öreg szavai. Próbált hallgatózni a rájuk telepedő csöndben, de csak saját szuszogását, lépteik tompa roppanását hallotta. A fák pedig némán álltak és nézték, ahogyan az Öreg .és a Kölyök alakját elnyeli a köddel érkező éjszaka.

Nagybajom, 1960. február 7. Pán József, Horváth Lajos és Farkas József favágók pihenőt tartanak a Nagybajomi Erdőgazdaság területén.

Magyarország, 1965. november 25. A Mátrai Állami Erdőgazdaság munkásai elszállítják a kitermelt fát. A felvétel készítésének pontos helyszíne ismeretlen.

Heves megye, 1965. november 25. Megkezdték a téli fakitermelést a Mátrai Erdőgazdaság dolgozói. A kivágott fákat láncfűrésszel darabolják, a farönköket lóval vontatják a farakásokhoz. A felvétel készítésének pontos helyszíne ismeretlen.

Répáshuta, 1957. január 21. Emfridel Lujza szakácsnő naponta hordja a meleg ételt az erdőgazdaság dolgozóinak a Miskolci Erdőgazdaság répáshutai üzemegységében.

Pécs, 1952. január 31. Osztopányi József (b2), a Pécsi Erdőgazdasági Egyesülés munkása brigádjával teljesítési eredményeiket tanulmányozza egy fa törzsére erősített táblán a havas erdőben.

Parád, 1953. január 24. Farönköt görgető favágók egy havas tisztáson.

Buják, 1958. január 21. A Balassagyarmati Állami Erdőgazdaság bujáki erdészetének favágói égerfát vágnak ki.

Budapest, 1956. október 23. Erdész figyeli a fát aprító favágókat Budapest határában.

Bükkszentkereszt, 1954. október 16.  A terület legjobb fakitermelő brigádja  felajánlotta, hogy november 7. tiszteletére 8 százalékkal több tüzifát termel.

Bükkszentkereszt, 1954. október 16. A terület legjobb fakitermelő brigádja felajánlotta, hogy november 7. tiszteletére 8 százalékkal több tüzifát termel.

Fotó: Járai Rudolf / MTI Nemzeti Fotótár

Mészkemence, 1957. június 14. Kivágott gömbfát vontatnak a fekedi fogatgazdaság dolgozói a pécsi erdőgazdaság területén a mecseki erdőben.

Magyarország, 1961. október 27. Favágók darabolják az ártéri erdő kivágott fáit a Tisza-parton.

Bakonybél, 1953. szeptember 25. A bakonybéli üzemegység favágói kisvonatra rakják a fatörzseket a Pápai Erdőgazdaságban.

Gyöngyössolymos, 1961. december 19. A Mátrai Állami Erdőgazdaság erdeiben a tél folyamán mintegy 150 ezer köbméter fát termelnek ki. A nehéz fizikai munka 90 százalékát gépesítették. A képen: a gazdaság gyöngyössolymosi erdészetében Tóth József és brigádja vágja ki a kijelölt bükkfákat.

Borzavár, 1961. március 24. Az új Alkotmány Termelőszövetkezet bognárjai Balta József, Kádi Géza és Holczineg Ferenc egy farönköt hasítanak szét. A feldarabolt faanyagból taligakerekeket, szerszám- és baltanyeleket készítenek a szövetkezet melléküzemágában, a borzavári fafaragóüzemben.

Forrás: https://index.hu/kultur/multkep/2022/02/16/nemzeti-fototar-favago-fakitermeles-erdeszet/