Az új Star Wars-sorozat akkor a legjobb, amikor a főszereplő benne sincs

Boba Fettet az 1983-as A Jedi visszatér óta halottnak hitték a mozinézők, nem véletlenül, mert a messzi-messzi galaxis legismertebb fejvadásza egy hatalmas szörnyeteg gyomrában végezte a régi trilógia zárófilmjében. Aztán jött a The Mandalorian második évada, ami sok mindent felülírt, többek között visszahozott olyan közönségkedvenceket a tévéképernyőre, mint Anakin Skywalker nem túl titkos tanítványa, Ahsoka Tano és persze Boba Fett.

Elég menő volt, ahogy a kissé elhízott, de még mindig harcias Boba beszállt Din Djarin (a borítóképen) mellé, hogy megmentsék a zöld apróságot, Grogut, akit sokan Baby Yodaként emlegetnek amúgy a mai napig. Ezt a becenevet valószínűleg a karakter már le sem fogja mosni magáról soha, rajta ragadt, nincs mit tenni. A Kathleen Kennedy által vezetett – hogy előrefelé vagy hátra, azt most hagyjuk – Lucasfilmnél úgy döntöttek, ennyi nem elég Boba Fettből, és csinálnak a Star Wars antihősének egy saját sorozatot.

December 29-én mutatkozott be a Disney+-on a The Book of Boba Fett, amelynek nemrég búcsúzott el az első szezonja. A produkció afféle két és feledik The Mandalorian-évadként funkcionált, az elején azonban még fogalmunk sem volt róla, hogy ez mennyire igaz lesz a hetedik részre.

A sorozat története szerint Boba Fett és csatlósa, Fennec Shand a Tatuin-bolygóra mennek, hogy átvegyék az uralmat a meghalt Jabba által korábban irányított bűnszervezet felett. A helyieknek ez persze nem tetszik, a galaktikus maffiózóvá avanzsált Boba pedig emiatt háborúba keveredik az alvilággal.

Nem fogunk kertelni, a The Book of Boba Fett első négy epizódja igazi kínszenvedés. A jelenkori szálon a Boba Fettet alakító Temuera Morrison és a Ming-Na Wen-féle Fennec Shend mennek A-ból B-be, beszélgetnek ezzel-azzal, de túl sok minden nem történik. Az összképet tovább rontja, hogy a főszereplő, vagyis Morrison egyszerűen túl rossz színész ahhoz, hogy bármit normálisan eljátsszon. Nem is sikerül neki a hátán vinnie a show-t. Jon Favreau-ék ezt nagyon elszúrták, főleg, hogy értelmes párbeszédeket sem írtak a produkció középpontjában álló páros tagjai között. Aztán, hogy tetőzzék a bajt, behoztak még egy motoros bandát is, akik valami elképesztő módon kilógnak a Star Wars világából a színes-gagyi űr-Vespáikkal, egyenesen a trash szó jutott róluk eszünkbe.

Fotó: Star Wars / Youtube

Fotó: Star Wars / Youtube

Az évad első felében azért voltak jó pontok is, például amikor azt mutatták be, hogyan illeszkedett be egy buckalakó, vagy másnéven taszken-klánba Boba. A múltbéli szál is elég nehezen indult be, konkréten semmi érdekes nem volt abban, ahogy a főhős kiszabadult a sarlakk gyomrából. A későbbiekben viszont, és itt legfőképp a nagy vonatrablásra gondolunk, tudtunk ezekért a karakterekért szorítani, és nagy gyomrost adott, hogy mi lett velük. Ügyesen eltalált figura volt még rajtuk kívül Krrsantan (Carey Jones) is, akinél menőbb vukit még nem láttunk a Star Wars-univerzumán belül. Bocs, Csubakka.

Nagyon furcsa, hogy miért pont The Book of Boba Fettnek nevezték el ezt a sorozatot, mert ahogy kiderült az utolsó három részre, a fejvadász karaktere csak alibi volt. A készítők valódi célja az lehetett, hogy kicsit tovább szőjék Din Djarin (Pedro Pascal) és Grogu meséjét. Ha valaki ezt a sorozatot kihagyja, és rögtön a valószínűleg az év végén érkező The Mandalorian harmadik évadára ugrik majd rá, vélhetően nagyot fog csodálkozni. Mert a The Book of Boba Fettben nem keveset mozgott előre a két közönségkedvenc sorsa.

Az ötödik részben az állunk leesett attól, hogy Bryce Dallas Howard milyen ügyesen mélyítette tovább a mandalóriaiak mítoszát, a látványvilág is sokkal jobb volt. A közel egy órás játékidő alatt szinte elfelejtettük, hogy a The Book of Boba Fett mennyire olcsón nézett ki eddig. A sötétkard még mindig eszméletlen, azon pedig csak nagyokat tudtunk mosolyogni, hogy előkerült egy Naboo csillagvadász is, amit Din Djarin felújított magának. A Baljós árnyakra való kikacsintás jól esett a lelkünknek, szemtelen nosztalgia volt, de meg tudjuk bocsátani.

Fotó: Star Wars / Youtube

Fotó: Star Wars / Youtube

A hatodik rész rendezője, Dave Filoni még egy lapáttal rátett a fan service-re, visszahozták Luke Skywalkert (Mark Hamill), aki sokkal jobban festett már, mint a The Mandalorian második évados fináléjában. A fiatal jedimester Grogut tanítgatta, de képbe került Ahsoka Tano is, igazi jedi-kupaktanács alakult ki. Nagyon tetszetős volt ezen a ponton, ahogy a Yodával töltött időket idézte meg a sorozat, és bár a Disney egy kis kukacot csinált Luke-ból azzal, hogy ultimátumot adott a padawanjának, ezeket a jeleneteket is jó szívvel néztük végig. Akkor pedig már se köpni, se nyelni nem tudtunk, amikor A klónok háborúja rosszfiúja, Cad Bane is tiszteletét tette, és még egy adag westernhangulatot hozott az eddig csak az animációs sorozatban látott figura a The Book of Boba Fettbe.

Az ötödik epizódból Boba Fett teljesen kimaradt, míg a hatodikban alig volt szerepe, de őszintén meg lennénk lepődve, ha bárkinek hiányzott volna a fejvadász karaktere.

Igaza lehetett Temuera Morrisonnak, amikor azért panaszkodott a készítőknek, hogy túl nagy hangsúly van a fejvadászon, és karakteridegen tőle, hogy ennyit dumál. Valóban, Boba Fett mindig is azért volt menő, mert hallgatag volt, de amikor megszólalt, akkor mindenki rá figyelt, és a vér megfagyott az erekben.

Ahogy Robert Rodriguez a The Book of Boba Fett pilotjával pofont adott nekünk, úgy a direktor megismételte ezt az évadzáróval is. A produkció fináléja elképesztően ütemtelen volt, nem volt semmi izgalom benne, a karakterek ide-oda mentek, kapkodtak, a sztori sem állt össze és egy pillanatra sem jutott eszünkbe, hogy bárki a jó oldalról veszélyben lehetne. Ez itt nem a Trónok harca, ahol csak úgy fűbe haraphat, akár a főszereplő is. Egyszóval borzalom volt megint a rendezés.

Azt pedig sosem fogjuk megbocsátani Rodrigueznek, hogy a rancorral úgy csinált, mintha valami Zs-kategóriás King Kong lenne, és az óriásmajomhoz hasonlóan tornyot mászatott vele. Annál a jelenetnél már konkrétan a fejünket fogtuk, annyira fájt.

Ezt az embert tényleg nem szabadna többet engedni, hogy a Star Warshoz nyúljon. A szezonzáróban ráadásul fogták, és szinte értelmetlenül kinyírták a sorozat egyik legizgalmasabb láncszemét, Cad Bane-t, a végefőcím utáni jelenetben pedig felvezethettek egy újabb spin-offot, amitől már most rettegünk. Aláírjuk, aranyos volt, ahogy Grogu Din Djarin nyakába ugrott, és a búcsúzásuk után alig várjuk a The Mandalorian harmadik évadát. Abban viszont nem vagyunk biztosak, hogy Boba Fett kalandjaira mindezek után még kíváncsiak lennénk egy második évadban.

Ludwig Göransson nevét külön kiemelnénk, a zeneszerző már a The Mandalorian esetében is igazán emlékezetes főcímet és zenei betéteket rakott össze. Nem volt ez másképp a The Book of Boba Fett esetében sem, a „középkorias” dallamvilág meglepő húzás volt, de zseniális. Le az intergalaktikus cowboykalappal előtte, de komolyan.

Illetve ebben a sorozatban is a végefőcím alatt pörögtek a festményszerű concept artok, amelyek néha jobbak voltak, mint maga a sorozat.

A The Book of Boba Fett úgy összességében inkább rossz volt, mint jó és akkor működött az egész a legjobban, amikor a címszereplő benne sem volt. Azt mondjuk elérte ez a Star Wars-sorozat, hogy jobban várjuk a The Mandalorian harmadik szezonját. Ha ez volt a készítők célja, akkor sikerült elérni. Ha az, hogy Boba Fettből egy kedvelhető antihőst/hőst csináljanak, akkor nagyon csúnyán megbuktak.

Forrás: https://index.hu/kultur/cinematrix/2022/02/15/the-book-of-boba-fett-teve-disney-plus-star-wars-lucasfilm-mandalorian-spinoff-kritika/