Ásotthalmon készül a batátacsipsz, Toroczkai László csodafegyvere

Hol is kezdjük, amikor a Mi Hazánk Mozgalom genezisét kutatjuk? 2018. június 23-án, az ásotthalmi pusztában, vagy néhány héttel korábban, május 12-én, amikor Dúró Dórával párban hajszálnyi különbséggel alulmaradtak a Jobbik elnökválasztásán a Sneider Tamás, Gyöngyösi Márton tandemmel szemben?

Nem, kezdjük 1996-nál. Akkor indult a politikai pályafutásom, azzal, hogy a MIÉP-be jelentkeztem 18 évesen, majd egy évre rá Csurka István egy lakossági fórumon odalépett hozzám, elkezdtünk beszélgetni, és ennek az lett a vége, hogy feljöttem Szegedről Budapestre, és a Magyar Fórum újságírója lettem. Elkezdtem politizálni a MIÉP ifjúsági tagozatában, és 1998-ban az ország legfiatalabb országgyűlési képviselőjelöltje lettem 20 évesen.

De azért is kell visszamennem 1996-ig, mert ekkor ismerkedtem meg Novák Előddel a MIÉP ifjúsági tagozatában. Ez azért fontos a genezis szempontjából, mert amikor Vona Gábor engem 2016-ban felkért, hogy induljak a választáson a Jobbik alelnöki pozíciójáért, akkor én nem véletlenül utasítottam vissza ezt kétszer is. És harmadik alkalommal azért mondtam igent, mert két másik ember mellett Novák Előd volt az, aki erre rábeszélt, és akit akkor golyóztak ki meglehetősen antidemokratikus módon a Jobbik elnökségéből. Tehát ő mondta azt, hogy vállaljam el, mert így legalább lesz valaki a vezetőségben, aki ellenáll Vona Gábornak, ha megtagadná a Jobbik eredeti, nemzeti irányultságú értékeit, amely értékek alapján annak idején létrejött a párt, illetve, ha Vona nemcsak egy emberi, hanem egy eszmei árulásra is készül, akkor én legyek ott, aki esetleg megmenti ezt a közösséget. Hát így lettem a Jobbik alelnöke. És ha én nem leszek akkor alelnök, akkor nincs Mi Hazánk Mozgalom sem. A 2017-es kampányban megtörtént Vona Gábor árulása – amit én nem tudok másként értékelni –, ami oda vezetett, hogy egy 23 éve zászlót bontott párt eljutott oda, hogy ma csak kettővel több képviselőt tud a parlamentbe küldeni, mint egy új párt, amelyet a belőle kiválók alapítottak, és amely bődületes ellenszélben működött.

A kilenc nagyságrendileg majdnem annyi, mint a hét.

Igen, a Jobbik hasonló szintű frakciót tudott létrehozni, mint mi, de úgy, hogy közel tízmilliárd forintnyi állami pénz állt a rendelkezésére, míg nekünk egy fillér sem. Ez jól mutatja, hogy mekkora hibát követett el Vona Gábor, illetve az a vezetőség, amely akkor, 2018-ban megakadályozta, hogy én vegyem át a párt irányítását. Ha akkor nem úgy alakul, ahogy alakult, akkor a Jobbiknak minden esélye meglenne arra, hogy most a kormányzáson gondolkodjon. De így alakult, és ebből lett a zászlóbontás Ásotthalmon. 

Szalonnasütésnek indult, párt lett belőle

Úgy tudom, szalonnasütésre jöttek össze, nem?

Igen, de én azt mondtam – hiszen akkor már öt éve Ásotthalom polgármestere voltam úgy, hogy egy alkalommal száz százalékos támogatottsággal választottak meg –, hogy vagy szalonnasütés lesz, vagy elindul egy politikai mozgalom. És mintegy ezerötszázan el is jöttek a zászlóbontásra. Erre már nem mondhattam azt, hogy most akkor süssünk szalonnát.

Milyen reményekkel vágott neki akkor az önálló politikai létnek, ön is, és a Mi Hazánk is, mint politikai párt?

Lehetetlen küldetésnek éreztem a vállalásunkat, azzal a nehezen megvalósítható céllal, hogy mi 2022-ben bekerüljünk a parlamentbe. 

Pedig akkor már öt éve polgármester volt, ismerték a nevét országszerte, tehát nem a nulláról indult.

Valóban, háromszor választottak meg, ebből egyszer az összes voksot begyűjtöttem. Mégis reménytelennek tűnt, de nem is elsősorban azért, mert nem volt pénzünk, hiszen nekem volt gyakorlatom az ilyesmiben. Világéletemben azt csináltam, hogy nulla forinttal mozgalmakat alapítottam, például a 64 vármegyével is eljutottunk két-három év alatt oda, hogy többezer tagunk volt. Én a pénztelenségtől nem féltem, én attól tartottam, hogy végleg kiveszett az emberekből a remény, hogy lehet a pártpolitikán keresztül valamiféle igazi változást elérni. Én ettől tartottam, mert 2018-ban tényleg mindenki kiábrándult a pártpolitikából. 

Az első erőpróba 2019-ben jött el, mindjárt kettő is.

Előbb jött az európai parlamenti választás, amikor még „újszülött” kispártként csak 3,3 százalékot szereztünk, bár a ránk leadott 114 ezer szavazatot nem tartottam rossz teljesítménynek. Aztán pár hónapra rá itt volt az önkormányzati választás, de előbb még olyan seb esett rajtunk, az európai parlamenti kampány finisében, amiről akkor úgy tűnt, hogy kiheverhetetlen. Mr. Zuckerberg törölt bennünket a Facebookról, és ezzel megszüntette az egyetlen hírközlő eszközünket, hiszen a közmédia csatornáin mi egyáltalán nem jutottunk szóhoz. Ugyanez történt most is, a 2022-es parlamenti választások finisében.

Mi volt az a konkrét poszt, ami kiverte a biztosítékot a Facebooknál?

Nem tudjuk konkrét eseményhez kötni. Ezért is perelem idestova két éve a Facebookot a szegedi törvényszéken, most pénteken lesz az elsőfokú ítélethirdetés. Most már nagyon komolyan veszi a pert az amerikai cég, három ügyvéddel képviselteti magát. 

Most már?

Igen, mert eddig nemcsak a Mi Hazánkat negligálták, hanem a törvényszéket is. Amikor először elküldték nekik a periratokat, azonnal visszaküldték azzal, hogy fordítsák le nekik, mert ők ezt nem értik. Az alperes küldte vissza a bíróságnak, csak hogy értsék! Ezek után az én háromszázezer forintomon fordíttatta le a törvényszék angolra – a világ egyik leggazdagabb emberének a cégével szemben –, de újfent ignorálta a periratot a Facebook, mondván, hogy a képmellékletek nincsenek lefordítva. A saját, képernyőfotóval elmentett oldalukat kellett lefordíttatnom. Ez volt az a pillanat, amikor a törvényszéknek elege lett ebből a packázásból, és kiadott egy fizetési meghagyást százmillió forintos kártérítésről az én javamra, és azzal, hogy állítsa vissza a Facebook az oldalamat. És ezzel feléledt a per, amelynek most lesz az ítélethirdetése. 

De csak első fokon. 

Igen. De ha akkor a Facebook nem törli az én oldalamat meg a párt oldalát, amelynek másfél milliós elérése volt, akkor most nem hét képviselőnk ülhetne be az országgyűlésbe. Egyébként azért nem féltem annak idején a pénztelenségtől, mert én ma már nem hiszek a hagyományos médiában, az újságokban és a televízióban, nem gondolom, hogy a köztévé vagy a közmédia döntötte el a választásokat.

Hanem mi?

A közösségi felületek. Hogy ki milyen ügyesen tudott élni a Facebook, az Instagram, a Twitter, a TikTok és a YouTube adta lehetőségekkel. Ha nem újítok a Facebook profilom lezárása után, és nem megyek át a YouTube-ra, akkor most nem ülünk itt. Száznegyvenötezer követőm van a videómegosztón, messze a legtöbb a magyar politikusok közül, már harmincmillió megtekintésnél tartunk. Ha ez nincs, akkor aligha sikerül elérnünk ezt a mostani eredményt. Tehát megint kellett egy innováció, ami a túlélésünk záloga volt.

Akkor tehát modern pártnak vallja magát a Mi Hazánk?

Abszolút! Tradicionális, konzervatív alapelvekkel valójában egy modern, huszonegyedik századi párt vagyunk, aminek, nem véletlenül, elég fiatal a szavazóbázisa. Felmérések szerint a Fidesz szavazóbázisa a legkorosabb, a mienkénél fiatalabb bázissal talán csak a Momentum rendelkezik. 

Ellenszélben csoda történt

Vasárnap éjjel az eredményvárón csodának nevezte a parlamenti küszöb megugrását. Tényleg csoda volt ez, nem volt benne a levegőben?

Az biztos, hogy a közvélemény-kutatókat nagyon meglepte, most már tényleg ideje lenne alaposan átértékelni a munkájukat, mert az egész választás eredményét nem nagyon találták el. A Mi Hazánk Mozgalom eredményét meg végképp nem. Amikor a Publicus még mindig két százalékra taksált minket, akkor mi már rég nem ott voltunk, ráadásul közel 70 százalékos részvétel mellett történt mindez, ami állítólag nem kedvez a kis pártoknak. És még így is simán bejutottunk! Én azt mondtam, ha 5,1-gyel bejutunk, akkor már nagyon boldog leszek, ehhez képest szereztünk 6,2 százalékot. Én nem vonom vissza a csoda jelzőt, mégpedig azért, mert nemcsak a Facebook fenekedett ellenünk, hanem a kormány médiabirodalma is. 

Hogy lehet az, hogy egy újság nem hoz le egy fizetett hirdetést, miközben azt vallja magáról, hogy állítólag a piacról él?

Úgy, hogy ilyen országban élünk. De a legdurvább, ami ebben a kampányban történt, az a következő volt. Amikor megalapítottuk a mozgalmunkat, úgy voltam vele, nekünk nincs állami támogatásunk, nincs oligarchánk, nincs médiabirodalmunk – sebaj. Viszont enyém volt a politikusok között, talán a miniszterelnököt leszámítva, a legnagyobb elérést produkáló Facebook-oldal. Úgy voltam vele, hogy ez a fontos, ezen keresztül el tudjuk érni az embereket. És ezt vették el tőlem Zuckerbergék! 

Nem maradt semmiféle hírközlési eszköz a kezében, nem esett kétségbe?

De, egy kicsit. Mindegy, elkezdtem a nulláról felépíteni egy YouTube-csatornát, amivel még senki nem járt igazán sikerrel a magyar politikusok közül. És végül ezzel tudtam milliókhoz eljutni. Úgy voltam vele, hogyha megkapjuk az állami kampánytámogatást – ezért siettünk az országos listaállítással, mi voltunk időben az elsők a pártok közül –, és miután megkaptuk, érvényesíteni akartuk a hosszú hónapokkal azelőtt megkötött szerződéseinket a terjesztőkkel. Mert négymillió példányban kinyomtattuk az ingyenes kampányújságunkat. Csakhogy a Mediaworkshöz tartozó MédiaLOG nevű terjesztő cég közölte velünk, hogy felsőbb utasításra nem viheti ki az újságunkat. Dacára annak, hogy hónapokkal előre egyeztettünk velük. Ez nagyon súlyos szerződésszegés. Erre akár perelhetnénk is. 

Nem pereltek?

Eddig még nem, jóllehet ez abszolút perképes eset. De tovább megyek, még az alvállalkozóikat is megfenyegették, független vállalkozásokat, erről e-mailváltásaink vannak. Lehetne azt mondani, hogy a piac így döntött, de nem a piac döntött így, hanem a kormány. Ilyesmi nem volt az újkori demokrácia történetében, hogy a Magyar Posta nem vihet ki többé politikai kiadványt.

Piaci döntés? Hiszen ezzel lemondtak egy komoly bevételről.

Óriási bevételtől estek el. Ráadásul a kis alvállalkozók azt mondták nekünk, bárcsak évente háromszor lennének parlamenti választások, annyira jól jött volna nekik ez a pénz. És most elestek ettől. Tehát már a nyomtatott újságokkal sem tudtunk eljutni a választóinkhoz. És mégis úgy háromszoroztuk meg a voksainkat 2019-hez képest, hogy nem volt Facebookunk, az utolsó két évben egyáltalán nem voltam látható a köztévében. És az RTL Klubon, amely ebben a pillanatban is vár rám, az Index után a következő interjúmat nekik adom. A legnézettebb magyarországi tévé stúdiójában eddig még egyszer sem tudtam megjelenni. Az ATV-ben felbukkantam egyszer-kétszer, ennyi volt az egész médiaszereplésem. Tévé, Facebook és nyomtatott sajtó nélkül értük el ezt az eredményt, én ezt nevezem csodának.

A Mi Hazánk a Fidesz leányvállalata?

Mit szól azokhoz a véleményekhez, melyek szerint a Mi Hazánk a Fidesz „leányvállalata”?

Várjon, még nem fejeztem be. Most már lett volna pénzünk, mert több mint 580 millió forintot kaptunk normatív támogatásként, mivel országos listát tudtunk állítani, szóval, összesen 26 óriásplakát-helyet tudtunk vásárolni a Publimontnál, de ezeket is Budapesten, ott, ahol a Fidesz gyakorlatilag feladta, tehát nekik nem volt fontos a főváros. És ezt a 26 helyet sem a kampány végére, hanem a legelejére tudtuk megszerezni, amikor még kevésbé számít. Vidéken, ahol árthattunk volna a kormánypártnak, még plakáthelyet sem kaphattunk! Hát egy leányvállalatot így kezelnének?! Így aztán kénytelenek voltunk annyi innovációt beletenni ebbe a kampányba, mint még soha, senki. Az is egy innováció volt, amikor egy Smart minikamionból csináltunk egy óriásplakátot, és azzal jártuk az országot. Én magam immár 26 éve folyamatosan országjáráson vagyok, az én utolsó lakossági fórumom szombat éjfélkor ért véget Dabason, és előtte aznap még Szigetszentmiklóson és Budakeszin tartottam fórumot. Megfordultam mind a 106 választókerületben.

Budapestet elengedték?

Nem, nem, óriási erőket összpontosítottunk a fővárosban, mert itt volt a legnehezebb összeszedni az ajánlásokat. Tény, hogy Budapesten ugyan még a Kutyapárt is megelőzött bennünket, de semmiképpen sem adjuk fel a fővárost, itt is kiépült, remek szervezeteink vannak. Én magam is a MIÉP-ben kezdtem a politikai pályafutásomat, márpedig a MIÉP Budapesten volt a legerősebb. A Jobbik már inkább vidékcentrikus volt. Persze magam is vidéki vagyok, szegedi, a családunknak volt egy tanyája Ásotthalom közelében, onnan a kötődés a településhez. 

De azt nem tagadhatja, hogy vannak átfedések a Fidesz és a Mi Hazánk programja között…

A Fidesz lopkodja tőlünk ezeket a pontokat! A határkerítés gondolata is tőlem származik.

A Fideszt sokáig nem érdekelte a migráció, én azért lettem polgármester, mert ott élek a határ mellett. Elsőként kezdtem el küzdeni a migráció ellen. A Fideszt addig ez nem foglalkoztatta, amíg nem látott benne politikai hasznot. De sok más ügyet is tudok mondani. Ott van például a gyermekvédelmi törvény.

Dúró Dóra benyújtotta a Fidesz elképzeléséhez szövegszerűen is sokban hasonló törvényjavaslatot, amit akkor a Fidesz lesöpört. Aztán amikor kirobbant a Szájer- meg a Kaleta-botrány, akkor egyrészt figyelemelterelés, másrészt szavazatszerzés céljával elővették. Most pedig, a választások előtt, a mi Virradat programunknak a mezőgazdaság fejlesztése volt a kulcseleme, erre most Orbán Viktor bejelentette, hogy soha nem látott mértékben pénzeket pumpálnak a magyar agráriumba. Tudom, hogy figyelnek minket, és a mi programunkból csemegéznek. Egyébként a Jobbik rögeszméje volt, hogy ránk égették ezt a narratívát, hogy mi a Fidesz fiókpártja vagyunk. És hogy aki nem áll össze Gyurcsánnyal, ahogy mi sem, az csakis a Fidesz bérence lehet. És tényleg kialakult egy ilyen kép.  Ez volt a másik óriási korlát – a médiabeli elhallgatásunk és elhallgattatásunk mellett –, amiért óriási csodának tartom a bekerülésünket a Parlamentbe.

Most már teljesen nyugodt vagyok, mert vasárnap éjjel mindenki számára világossá vált, hogy Magyarországon három politikai erő van. Most már végképp senki sem tud minket azzal vádolni, hogy Fidesz-bérencek vagyunk.

Egyetlen rendezőelv szerint voksolunk: ami jó a hazának, azt megszavazzuk. Ebben is másképp cselekszünk, mint a balliberálisok vagy a Fidesz, akik egymástól soha, semmit nem fogadnak el, zsigerből. Viszont a legádázabb ellenfele leszünk ennek a kormánynak, ha olyan ügyeket akar végigvinni, ami rossz a magyarságnak.

Programjuk egyik központi eleme a Covid-diktatúra volt.

Igen, ez az egyik, ezt már nem is kell mondanom, mert mindenki látta, milyen erélyesen harcoltunk a kormány ellen a kötelező oltás ügyében. De mondok mást. Olyan világpolitikai átalakulás zajlik, hogy itt megszorítások jönnek. Akárki nyerte volna meg a választásokat, ez jönne. De mindez elkerülhető lett volna, ha hallgatnak arra, amit mi két éve mondunk. 

Mit mondanak?

Azt, hogy ennek a koronavírus-járványnak vannak tudatos haszonélvezői, elsősorban a „Big Pharma”, a nagy multinacionális gyógyszergyártók, meg a digitális multik. Ezeket kellett volna megadóztatni. A Facebook esetében fordított ÁFA van. Ők csak haszonélvezői a járványnak. 

Önök nem egymaguk vannak Európában? Nem egy zárványt alkotnak?

Dehogy! Folyamatosan építem a nemzetközi kapcsolatainkat. Európai szövetségeseket gyűjtök ahhoz, hogy ne a magyarok fizessék meg ennek a mesterségesen előidézett krízisnek az árát. Orbán Viktor győzelméhez a magyarok legfontosabb szövetségesétől, Lengyelországtól nem érkezett gratuláció, sőt, lemondták a találkozókat a kampányban. A Twitter-oldalamon – mert az még van, csak a magyarok azt nem nagyon használják – látható, hogy a lengyel parlament különböző pártjai gratuláltak a Mi Hazánk országgyűlésbe kerüléséhez. Tehát még véletlenül sem vagyunk légüres térben. Talán nincs is olyan ország Európában, ahol az elmúlt tíz, tizenöt, húsz évben ne építettem volna ki kapcsolatokat. Orbán Viktort meg mostanában mindenki, mint a forró krumplit, úgy dobálja el magától. 

De önök nincsenek ott az Európai Parlamentben.

Tényleg nem vagyunk, 2024-ben lesznek választások, akkor majd bejutunk.

Jön az ásotthalmi batátacsipsz!

A választások éjszakáján azt mondta, ez még csak a kezdet, önöknek jóval nagyobb céljaink vannak, mint pusztán a Parlamentbe kerülés. Ezt hogyan képzelik elérni a további térhódítást?

Két miniszterelnök-jelölt maradt versenyben a tegnap éjszaka után. Orbán Viktor és én. Jóval fiatalabb vagyok, tizenöt évvel. Ezzel nem illik példálózni, de ez tény, az idő nekünk dolgozik. Mi fiatal párt vagyunk, maga a párt is, de a vezetői is. Az egész elnökségünk harmincasokból áll. Olyan világpolitikai események zajlanak körülöttünk, amelyekre csak nekünk vannak válaszaink. A baloldal erre képtelen, mert ők nem mehetnek szembe a gazdáikkal, a globális nagytőkével. A Fidesz ugyancsak túl sok szállal kötődik ezekhez a nagyvállalatokhoz. Mi a status quón változtatni akarunk, hétszáz élelmiszeripari üzemet vissza akarunk építeni egy éven belül. Egyet már át is adtam Ásotthalmon, egy batátacsipszgyártó üzemet. 

Egy mit?

Egy batátacsipszgyártó üzemet. Ezzel modelleztük a programunkat. Ásotthalom egy halálra ítélt község volt 2013-ban…

Bocsánat, a batáta nem trópusi növény?

Pont ezt akarom mondani. Minden egyes élelmiszeripari üzem mögé a magyar innovációt és kutatás-fejlesztést kell állítani. Nálunk már az innováció volt, hogy a batátát meghonosítottuk Ásotthalmon. 

Ez ott megterem?

Nemhogy megterem, hanem imádja a mikroklímánkat és a homokos talajunkat. A nyarunk sokszor afrikai, rengeteg a napsütés, még egy saját fajtát, egy lila színű batátát is kinemesítettünk. Már ebben is van innováció, de magában a csipszben is, egy budapesti Michelin-csillagos étterem szakácsa dolgozta ki. Most kerül a boltokba, most volt a munkaerő-toborzás, huszonkétszeres túljelentkezés volt, mert jó fizetéseket fogunk adni. Lesz webshopunk, hamarosan mindenki találkozik a batátacsipszünkkel a valódi vagy a virtuális piacon. Ha majd győzünk, vége a külföld által kizsákmányolható olcsó magyar munkaerőnek.

A törvény nem teszi lehetővé, hogy egyszerre legyen polgármester és parlamenti képviselő. Melyiket választja?

A képviselőséget. Azért kerültem a parlamentbe, hogy ott dolgozzak a hazámért.

(Borítókép:  Toroczkai László. Fotó: Papajcsik Péter / Index)

Forrás: https://index.hu/belfold/2022/04/06/toroczkai-laszlo-mi-hazank-mozgalom-valasztasok-interju/