A világ tényleg felizgult a francia műsorokra?

A járvány és a karantén hosszú, magányos hónapjai alatt a nemzetközi közönség előszeretettel kapcsolt a francia műsorokra. Persze volt is miből válogatni, sorra jelentek meg a globálisan sugárzott produkciók. Az angol nyelvű ítészek már-már ódákat zengenek a francia sorozatokról, például a Call My Agent!-ről, A legendák hivataláról (Le Bureau des Légendes) vagy a Lupinról, a franciák azonban nem ennyire nagyvonalú kritikusok. 

Az anglofón közönség már a pandémia beköszönte előtt rekordszámú idegen nyelvű sorozatot nézett, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a Netflix idegen nyelvű tartalmait 2020-ban 50 százalékkal többen nézték, mint korábban. 2021 első negyedében tarolt a Lupin, a brit George Kay adaptációja. A szolgáltató legnézettebb sorozatát az első hónapban világszerte 70 millió néző látta.

A Libération című lap úgy fogalmazott, a világ „felizgult” a francia műsorokra. 

Hiába kapós egy sorozat (jelen esetben a Lupin) a nemzetközi piacon, ha a franciák szívét nem dobogtatja meg, sőt… Egyesek azt vallják, az említett műsor nem más, mint köntörfalazás. A széria a francia kritikusoktól vegyes kritikákat kapott, néhányan úgy vélték, a történetet túlságosan leegyszerűsítették. A Le Point című hetilap szerint a Lupin nem más, mint egy feltűnő, mégis kiszámítható produkció unalmas karakterekkel és egysíkú, kifigurázott cselekményszállal. 

Második áldozatként jöjjön az Emily Párizsban, amelyet a franciák szó szerint a vicc kategóriába soroltak. A műsor megkapta, hogy túlcicomázta – már-már giccsbe borította – a francia metropoliszt, majd áruba bocsátotta azt. Annak ellenére, hogy a sorozat kommersz szemmel tekint a városra, többet hallgat el róla, mint amennyit megmutat belőle. A kellemetlen, sznob városlakókról pedig már jobb nem is beszélni – vallják a tősgyökeres párizsiak.

A csillogó felszín alatti valóság

A tökéletes párizsi miliő leképezése után következzen egy szöges ellentét: a Canal Plus műsora, az Engrenages, amelyben az emberek élete már közel sem problémamentes. Lauren Elkin író és kritikus szerint a krimi egy nagyobb képet próbál belemagyarázni a város imázsába, ugyanis a szó az angol címével ellentétben nem „spirált” jelent. Az angol név utalás a francia kerületek csavarszerű alakjára. Párizs nem csak egy csilivili város, ahol mindenki dúskál a pénzben – kilöki magából az emberiség perifériáját, a külváros nívója pedig kategóriákkal elmarad a centrumbéli életviteltől. Néhány kritikus azt mondta, az Emily Párizsban nyugodtan végigsétálhatott volna a szegényebb negyedeken is, hátha úgy valósághűbbé formálhatta volna a sorozatot.

A valódi francia „karanténműsorok” egészen más képet festenek az országról: egy olyan országot mutatnak be, ahol az emberek frusztráltak, nem érzik jól magukat, rettegnek a jelentől és a jövőtől is. A francia nézők nem menekültek el a sorsuk elől, inkább kiemelték azokat a krízishelyzeteket, amelyek kétségbeesésbe sodorták őket. Született műsor a politikáról, a gazdasággal kapcsolatos szorongásról, valamint a kollektív pszichológiai és lelki traumákról is. Ilyen sorozat volt például a Dérapages, a munkanélküli családapát bemutató alkotás. Az óriásvállalatok kegyetlenségére rávilágító széria tényleg kőkemény valóság.

Szorongásból siker

A tavaly nyáron kirobbanó Black Lives Matter-mozgalom legalább annyira jelentős Franciaországban, mint Amerikában. Az Egyszerűen fekete (Tout Simplement Noir) című vígjáték a francia feketék identitását hivatott bemutatni. Jean-Pascal Zadi másfél órás filmje szintén a Canal Plus terméke. Zadi filmje mind a köztársaság „színvak” politikájának korlátait, mind az amerikai modell Franciaországra való kivetítésének veszélyeit vizsgálja.

Egyetlen sorozat sem mutatja be olyan pontosan Franciaország politikai aggodalmait, mint a Baron Noir című sorozat, amely a jövő évi elnökválasztás előtt amolyan kötelező látnivaló. A műsor betekintést nyújt a pártpolitikára jellemző (áskálódó és hátba támadó) világba, valamint a mentálisan megviselt elnökök lelki állapotába is. Eric Benzekri, a műsor társszerzője szerint a Baron Noir Franciaország szorongását tükrözi, és talán éppen ebben rejlik a sikere. A sorozat amolyan figyelmeztetés a franciáktól a franciáknak.

Az amerikai streaming szolgáltatók jócskán profitáltak Franciaország jól finanszírozott, államilag támogatott kreativitásából, a gyártási költség ugyanis a franciáknál jóval alacsonyabb, mint az Egyesült Államokban. Ugyanakkor a francia hálózatok túl sokáig függtek a másodrendű amerikai drámák szinkronizálásától… Most azonban ők is profitáltak a saját gyártású produkciókból, és a világszerte eladott sugárzás jogoktól. 

(Borítókép: Jelenet a Lupin című sorozatból. Fotó: Netflix)

Forrás: https://index.hu/kultur/2021/05/20/kepernyon-az-igazi-franciaorszag/