A Sopron Euroliga-győzelme lett a magyar kosárlabda igazodási pontja

Amikor sportolók, csapatok különböző sportágakban elért eredményeit hasonlítgatják össze az emberek, és azon versengenek, melyik a nagyobb dolog, általában az szokott nyerni, aki a leghangosabb, vagy a legtovább fárasztja a többieket. Tipikusan az alma és a körte esete, meg lehet próbálni az összemérést vagy csálé párhuzamokat állítani, de nem érdemes, teljesen fölösleges relativizálni. Nagyon nehéz objektív szempontokat találni, hiszen mindenki saját íze szerint alakítja a kategóriákat.

Hogy kontextusba helyezzük a Sopron Basket hétvégi Euroliga-győzelmét, mi így közelítjük meg az értékét:

Amerika és a WNBA nyilván más kategória, ám ha ott húzunk egy vonalat, az után egyből a Sopron következik.

Még csak azt sem lehet mondani, hogy akkora meglepetés lett volna Gáspár Dávid csapatának győzelme. A Sopron ugyanis egymás után negyedszer szerepelt a Final Fourban, 2018-ban pedig a döntőbe is bejutott hazai pályán, ám akkor a világválogatottal felérő Jekatyerinburg ellen nem sok esélye volt a magyar csapatnak. Már önmagában a négyes döntő is nagy szó volt, hiszen azt megelőzően legutóbb 2009-ben sikerült ez a bravúr még Székely Norbert vezetésével, ami akkor a klub történetének legnagyobb sikerének számított, felülmúlva az 1998-as Ronchetti-kupa-győzelmet.

2009 és 2018 között mindössze kétszer tudott továbbjutni saját csoportjából a Sopron, aztán jött a 2017-es nyár, amikor a kispadra Roberto Iniguez ült le, továbbá érkezett Tina Krajisnik, valamint visszatért Jelena Brooks is. Egy csapásra szintet lépett a Sopron, amely másodikként lépett tovább a csoportjából, aztán a negyeddöntőben 0–1-ről fordított a Fenerbahce ellen, majd ezt is tudta tetézni a Novomatic Arénában megrendezett négyes döntőben, hiszen a másik török sztárcsapatot, a Yakin Dogut legyőzve döntőzhetett.

A Jeka akkor tényleg más kávéház volt a rengeteg WNBA-sztárral és olimpiai bajnokkal, az az ezüst inkább volt fehérarany.

Nyilvánvaló és tagadhatatlan, hogy áttörtünk egy falat, nemcsak a mi kis közösségünknek vagy Sopron városának, hanem túlzás nélkül állítható, hogy ez az egész magyar kosárlabda számára is mérföldkő. Talán nem vagyok nagyképű azzal, ha azt mondom, hogy mostantól ez igazodási pont

– ezt akár négy évvel ezelőtt is mondhatta volna Török Zoltán, a Sopron Basket ügyvezetője, hiszen már az a második hely is történelmi léptékű volt, sikerült megismételni a BSE 1979-es eredményét, amely szintén második lett Európa legrangosabb kupasorozatában.

A fenti idézet viszont azok után hangzott el, hogy a Sopron most tényleg felült a kontinens trónjára. És persze, ha valaki nagyon szeretne kötözködni, az nyugodtan megcsillagozhatja az eredményt, hiszen Ukrajna orosz megszállása miatt a nemzetközi szövetség (FIBA) kizárta az orosz sztárcsapatokat, amelyek jó eséllyel ott lettek volna a legjobb négy között. De mi a garancia arra, hogy helyt álltak volna több mint 10 000 török fanatikus előtt Isztambulban, amikor egy hazai csapat az ellenfél a fináléban?

A Sopron nem foglalkozott a körülményekkel:

Van egy jelszó az öltözőnk ajtaján, amit 4-5 évvel ezelőtt találtam ki. Sőt, azóta ez már a játékosok mezén is rajta van, hogy minden alkalommal elolvassák. Ez pedig így szól: a múltad miatt vagy itt, de amit ma teszel, csak az számít. Ez a mottó nem engedi meg, hogy hosszú távú célokat tűzzünk ki, hanem arra szorítkozik, amit a mindenki által közkedvelt Carpe Diem mondással lehet jellemezni. Mi a mának élünk és a mában dolgozunk, minden nap megpróbálunk kicsit többet tenni, mint tegnap. Így vágtunk neki az idei évnek is

– tárta fel Török a saját maga és a klub ars poeticáját.

Az a 4-5 év nem lehet véletlen. A Sopron ugyanis éppen 2018 óta megkérdőjelezhetetlenül tagja Európa legszűkebb elitjének. Az akkori ezüstérmet két negyedik hely követte (2020-ban a világjárvány miatt nem rendeztek Final Fourt), majd jött a mostani sikeres csúcstámadás. Nincs más olyan csapat, amely ebben az időszakban az összes négyes döntőn részt vett volna. A Jekatyerinburg lehetett volna (az előző 5 kiírásból négyet az orosz sztárklub nyert), csak hát ugye Vlagyimir Putyin nem nagyon foglalkozott ilyesfajta mérföldkövekkel, amikor lerohanta Ukrajnát. És akkor sem valószínű, hogy nyert volna a Jeka, ha nem zárják ki, ugyanis a csapat legnagyobb (nyugati) sztárjai még a döntés előtt elmenekültek.

A Sopron a körülményektől függetlenül dolgozott tovább, a negyeddöntőben sima 2–0-val búcsúztatta a Montpellier-t. Az isztambuli elődöntőben aztán jöhetett a Salamanca, amely egy évvel ezelőtt, ugyanígy a legjobb négy között legyőzte a Sopront. A kispadon pedig egy ismerős arc, méghozzá Roberto Iniguez. A korábbi sikerkovács kissé viharos úton távozott 2019 tavaszán, hogy egy rövid kurszki kitérő után „hazataláljon”.

Akkor sokan arra számítottak, hogy Török Zoltán hasonlóan imponzáns rezümével rendelkező szakemberrel fogja pótolni Iniguezt, de nem így történt, a ZTE korábbi vezetőedzőjét, a 37 éves Gáspár Dávidot kérte fel a feladatra.

Ez nem egyedi történet a mi klubunk életében, hiszen anno Natália Hejková mellett pallérozódott Székely Norbert, aki aztán a 2000-es évek sikersorozata alatt vezette a csapatot. Itt is ez lett volna az eredeti terv, ám miközben Gáspár Dávidot már korábban kiszemeltem, Roberto Iniguez elzárkózott attól, hogy magyar másodedzője legyen. De így is folyamatosan kapcsolatban álltunk Dáviddal, készítettük a feladatra, aztán a világhírű szakember távozását követően nem is volt kérdés, hogy ő kapja a karmesteri pálcát, megfelelő bizalommal, türelemmel és idővel. És most itt vagyunk a harmadik év végén egy bajnoki címmel, egy kupagyőzelemmel, két Euroliga Final Four-részvétellel, amik közül az egyik egy győzelem. Már most nagyon-nagyon meghálálta a bizalmat.

És ezúttal vissza is tudott vágni Inigueznek, ráadásul még csak kérdés sem volt, félidőben már 47–31-re vezetett a Sopron, és a végén a kiengedés is belefért. A másik ágon a rendező Fenerbahce is nyert az USK Praha ellen (amit pedig épp Hejková irányít), és nem elég, hogy a játékerőben is kiemelekdő török együttes volt az ellenfél, 10 000 szurkolóval is fel kellett venni a versenyt. De még ezzel együtt sem volt annyira esélytelen a Sopron, mint négy évvel ezelőtt, ráadásul ezt a játékosok is pontosan tudták. 

A finálé álomszerűen indult, szűk hét perc után 12–0-ra vezetett a Sopron, az élete 248. Euroliga-meccsét játszó csapatkapitány, Fegyverneky Zsófia ragyogóan kezdett, akárcsak a Final Four legjobbjának megválasztott Gabby Williams. Totális extázisban kosárlabdázott a magyar csapat, míg a Fener rosszabbnál rosszabb pánikdobásokkal próbálkozott. Pontosan látszott, melyik alakulat van jobban felkészítve.

Az edzői stáb és talán a menedzsmentünk is olyan módon hitette el a csapattal, és a csapat olyan szinten volt szinkronban és volt fogékony ezekre a gondolatokra (miközben a felkészülés is ennek a jegyében zajlott), hogy végül az egymásba vetett hit juttatott minket csúcsra

– fűzte hozzá Török.

A mentális tartás és a hit akkor is látszott, amikor a Fenerbahce a hazai drukkerek által buzdítva szép lassan ledolgozta a hátrányát. Egy fejben gyengébb csapat ilyenkor összeesik, a Sopron azonban minden támadást visszavert és egy pillanatig sem engedte ki a kezéből az előnyt. A végén éppen Fegyverneky és Williams süllyesztett el két kulcsfontosságú büntetőt, amikkel el is dőlt a finálé. 60–55-re nyert a Sopron, a várt konfettieső elmaradt, az ünneplésre készülő szurkolók pedig hamar megindultak haza.

„Abban a pillanatban végeláthatatlan eufórikus öröm árasztott el. Nem mondom, hogy számítottam rá, inkább úgy fogalmazok, hogy nagyon akartam ezt a sikert a csapat minden tagjával együtt. Valamennyien együtt lélegeztünk és együtt akartuk, hogy ez a pillanat bekövetkezzen. Azóta persze leülepedett, eltelt néhány nap és tisztább fejjel tudok visszagondolni” – idézte fel az első érzéseit az ügyvezető.

Azt is hozzátette, hogy nem sokszor képzelte el ezt a pillanatot, mert mindig csak a következő részcélokra koncentrál. Azóta több mint 1000 gratuláló üzenetet kapott, és bár még csak nagyjából a felére tudott válaszolni, megígérte, hogy mindegyikre sort kerít.

A győzelem óta természetesen teljesen felfordult a csapat élete, pedig hamar vissza kell térniük a földre, hiszen a hétvégén kezdődik a bajnoki döntő a Szekszárd ellen. Ráadásul egy hazai finálét idén már elbukott a Sopron, ugyanis a DVTK legyőzte a Magyar Kupában. Ilyen mélységekből sikerült aztán felállnia az együttesnek.

Én úgy tartom, hogy egy csapatnak a formáját három dolog határozza meg: a fizikai és technikai állapot, a taktikai felkészültség, valamint a mentális erő. Azt hiszem, az utóbbi egy hónapban a csapat mindháromban gigantikus munkát végzett el, és ezek közül talán a legfontosabb és a hétvégén látványosan megmutatkozó faktor a mentális állapotban történő változás volt a Magyar Kupa döntőjéhez képest. Ez a csapat a Final Four során egyszer sem állt vesztése 2×40 perc alatt a Salamanca és a Fenerbahce ellen. Szerintem ezek az adatok mindennél jobban elmondják, milyen szinten voltunk összeszedettek, és egymásra utaltságban, koncentrációban, no meg védekezésben mi vagyunk a világ legjobbjai

– értékelt Török, és az eredmények alapján aligha lehet kétségbe vonni azt, amit mond.

Csapategységben minden bizonnyal kiemelkedtek a mezőnyből a zöld-sárgák. A statisztikákat böngészve nem találunk soproni nevet a 20 legjobb dobó között, a következő 11-ben viszont hármat is, név szerint Gabby Williams a 21., Határ Bernadett a 22., Jelena Brooks pedig a 31. helyen végzett a listán. Mondani sem kell, a másik három résztvevő csapat nemhogy a top 20-ban, de a top 15-ben is képviseltette magát legalább egy kosarassal.

Ami Határt illeti, Török szerint mára a világ egyik legjobb centere vált belőle. Iniguez is rengeteget dolgozott vele (még külön is), mivel igencsak későn fedezték fel és rengeteg hiányosságot kellett pótolni. Az elvégzett munka aztán megtérült, Gáspár kezei alatt pedig még tovább fejlődött, egyértelműen ő a Sopron (és a magyar válogatott) jelene és jövője.

Kérdés, kik játszanak mellette a következő szezonban.

Tudatosan építkezünk, és ez nem engedi meg azt, hogy elszálljunk azért, mert felértünk a csúcsra. A most meglévő csapat a kiindulási pont, és ebből nő majd ki a jövő évi. Én annak a híve vagyok, hogy maximum 2-3 játékos szabad évente cserélni, ettől a szokásomtól nagyon ritkán térek el, most sem szeretnék

– tekintett a távoli jövőbe Török. A közeli viszont a magyar bajnoki döntőig tart, amit hivatalosan is Európa legjobb csapataként fognak megvívni.

(Borítókép:  A Sopron Basket játékosai és stábtagjai ünnepelnek a trófeával, miután 60–55-re legyőzték a Fenerbahce csapatát a női kosárlabda Euroliga négyes döntőjében Isztambulban 2022. április 10-én. A Sopron Basket első magyar csapatként nyerte meg a sorozatot. Fotó:  MTI/EPA/Tolga Bozoglu.)

Forrás: http://index.hu/sport/kosarlabda/2022/04/15/sopron-basket-euroliga-gyozelem-torok-zoltan-gaspar-david-hatar-bernadett-fegyverneky-zsofia/