A romániai gyermekotthontól a csodarabbi sírjáig

A Budapest FotóFesztivál Erzsébetvárossal együttműködésben idén is pályázatot hirdetett a 35 év alatti fotográfusok számára csoportos kiállításon való megjelenésre. Az évente meghirdetett pályázaton a nyertes alkotók munkái által a BPF kiemelt eseményeként mutatkozik be a kortárs magyar fotográfia legifjabb generációja. A tematikailag kötetlen felhívás arra keresi a választ, hogy mi foglalkoztatja most a fiatal fotográfusokat, melyek azok a tematikák, kérdések, melyek mentén sorozataik, portfóliójuk formálódik. A kiállítás kurátorai főként az eredetiséget, a nem konvencionális látásmódot, megközelítést részesítették előnyben mind a témák, mind a koncepciók tekintetében. A pályázaton kiválasztott alkotók munkáit Erzsébetváros pop-up-kiállítóhelyein mutatják be: K6 Galéria (Klauzál tér 6.) és Király utca 29. kirakat.

A kiállítás kurátorai Somosi Rita és Mucsy Szilvia.

Dóka Gábor: Do you remember the first time you saw me? 2021 (–2022) – részlet a sorozatból

Ez a sorozat az első kapcsolat elvesztéséről és annak feldolgozásáról szól. Az első kapcsolat, úgy gondolom, mindenki életében számottevő. Az első örömök és a kapcsolat végeszakadtával járó bánat. A képek elrendezése így időben vegyes, a kapcsolat alatt készültek, illetve utána egyfajta terápiás jelleggel. Az alkotói tevékenység segített a feldolgozásban, később egy bizonyos önvizsgálatban, így a munka még folyamatban lévő. 

Ilyés Zalán: Akik szeretnek, messze vannak, 2019–2022 (részlet a sorozatból)

Az „Akik szeretnek, messze vannak” című munkám a romániai gyermekotthonokban élő gyermekek életét mutatja be. Bepillantást nyújt abba, hogy milyen körülmények közül jönnek, és az otthonban hogyan próbálják maguk mögött hagyni ezeket a testi és lelki traumákat. Minden csak viszonyítási pontok kérdése. Bármi lehet jobb vagy rosszabb, kérdés csupán az, ki és honnan nézi. Egy gyermekotthonban felnőni nehéz, egy nyomortanyán ehhez képest elviselhetetlen. Az ideális egy szerető család lehetne, mégis vannak olyan emberek, akik önző módon a gyermekre csak pénzforrásként tekintenek,aki után jár a segély. Minél több a gyerek, annál több a segély. Romániának nincs jó megoldása erre a társadalmi problémára – írja az alkotó.

Ilyés Bence: Csodák vándorai, 2021 (részlet a sorozatból)

2019 óta követem és dokumentálom a magyarországi haszid zsidó zarándoklatokat, ahová a résztvevők az USA-ból, Izraelből, Angliából, de még Dél-Afrikából is érkeznek. Az események helyszínei jellemzően kisebb vidéki falvak, ahol egykoron, a holokauszt előtt nagy zsidó közösségek éltek. Hazánkban közel húsz zsidó zarándokhely található, ahová éves szinten több tízezer haszid zarándok látogat el. A zarándokok felkeresik őseik és az általuk tisztelt csodarabbik sírját, hogy ott imádkozzanak – írja Illyés Bence.

Dora Kontha: Soulscapes, 2021 (részlet a sorozatból)

A Lélekképek című sorozat az egyén környezetének érzékelését, az alternatív valóságokat és az emlékezés folytonos változását vizsgálja az idő múlásának tükrében. Törékeny belső tájképek jelennek meg az alkotásokon, ahol az emlékek és a hiányzó részletek egymást kiegészítve egy új realitást hoznak létre. Az emlékezet egy olyan képesség, amellyel élményeket és készségeket lehet eltárolni, megőrizni és előhívni. Ezen képesség elvesztése történhet akár az idő múlásával természetes úton vagy az agyi neurodegeneratív elváltozások következményeként is. Ez a visszafordíthatatlan folyamat az identitás, az emlékezés és a létezés témáit hozza előtérbe. Kik vagyunk az emlékeink, az átélt élményeink és a környezetünk ismerete nélkül? Hogyan lehet úgy érzékelni a világot, ha már elveszítjük azt a tudást, mely által egyértelműen felismerjük és megértjük a körülöttünk lévő valóságot? – teszi fel a kérdést Dora Kontha.

Billy Laviere: Gamification stories, 2021 (részlet a sorozatból)

A Gamifikációs történetek című sorozat (2021– folyamatban lévő sorozat) a 2019-es pandémia következtében kialakult, kollektív depresszív hajlam hatásából emelkedik ki, és orientálódik a művész élethelyzetére, motivációs alakulására. A mentális egészség megőrzése és a motiváció szinten tartása érdekében, illetve számos más egyéni problémával szembeszállva hozta létre.

Billy Laviere a számítógépes játékok által értelmezett gamifikációs környezetet párhuzamba állítja az emberi lét kérdéseivel, tennivalójával és helyzetével. Billy Laviere fotográfiái betekintést nyújtanak a legmodernebb, még kibontakozóban lévő egyedi technikába. A lézeres fotogrammetriai eljárás egy teljesen új művészeti csatornát tár a szemünk elé. A fizikai elemek háromdimenziós szkenneléssel történő digitalizálása lehetőséget nyújt az utólagos formai és felületi kezelésre. Az összeállított digitális kollázsok és az atmoszféra megteremtésével egy komplex és végtelen vizuális narratívát olvashatunk és értelmezhetünk.

A művész a vizuális narratívák megalkotásával, illetve a világhoz tartozó kompaszmódszertan alkalmazásával egy gondtalanabb, tartalmasabb és egészségesebb életvitelt folytat. A sorozathoz tartozó terápia és az alkotási folyamat együttes kohéziója képes gyógyítani a múltból hordott sebeket és traumákat.

Száraz Katalin: Hiraeth, 2021 (részlet a sorozatból)

Hiraeth (walesi): nosztalgia, vágyakozás, honvágy, vágy egy olyan otthon után, ahová nem lehet visszatérni, mert már nem létezik, vagy soha nem is létezett. Te hová vágyakozol? Hová is vágyakozhatsz most? Egyre nehezebb választ találni ezekre a kérdésekre, ahogy a globális problémák az életünk minden területére bekúsznak. A vágyott hely jelenleg a múltunkban vagy a jövőnkben található, és ezekbe a helyekbe mint valamiféle átjárókba, portálokba kapaszkodunk, ami „elrepíthet” minket a nyomasztó jelenből – írja az alkotó.

K. Takács Márton: Mémoire Poétique, 2021 (részlet a sorozatból)

A Mémoire Poétique című sorozat az elmúlt néhány év történéseiből fakadó kollektív kilátástalanságot fiatal művészek portréin keresztül mutatja be. Minden kép párhuzamosan érzékelhető egységes és fragmentált térként is, ez a hatás több mint száz, teleobjektívvel készült, különálló fotóból áll össze. A helyszínek, ruhák és beállítások a szereplők személyisége szerint alakultak, megteremtve egy intimebb viszonyulást, vizsgálva az önreprezentálás kérdéseit – írja K. Takács Márton.

Tóth Emese: „…Mikor a gyermek gyermek volt…” , 2021–2022 (részlet a sorozatból)

A sorozat a felnőtté válás problémáit, nehézségeit dolgozza fel. Generációm hirtelen nem várt szituációkban találta magát, ami miatt újra kellett gondolnia a jövőhöz fűzött terveit. Hirtelen fel kellett nőnie. Képeim a bizonytalan, néha kilátástalan köztes állapotot dolgozzák fel a gyerekkor és a felnőttkor között. Munkámban gyakran a gyerekkorunkra utaló képi eszközökkel játszom – írja Tóth Emese.

Forrás: https://index.hu/nagykep/2022/04/09/budapest-fotofesztival-2022-fresh-meat/