A nagymama nem érti, miért kell a pajtában táncolni

A három Julcsit nem kellett messziről a PajtaKulthoz csábítani, hiszen mindannyian kötődnek a Fonó Budai Zeneházhoz. Így egy szokásos szerdai értekezlet után, amikor Horváth László, a zeneház ügyvezetője elkezdett fényképeket mutogatni és arról mesélni, milyen csodálatos ez a pajtaforma, és mennyire jó lenne az ország különböző pontjain elkezdett munkát folytatni, újragondolni, a régihez nyúlni, őket is beszippantotta a pajtaprojekt. Előadóművészként is látták, milyen jó koncerthelyszínek a pajták, hogyan lehet új funkcióval megtölteni ezeket a tereket.

Malmok, pajták

Az Index olvasóinak nem ismeretlen a PajtaKult világa, hiszen Horváth Lászlón kívül beszélt már róla Szarvas József, a PajtaKult egyik előképének számító viszáki Kaszás Attila Pajta Színház tulajdonosa és mindenese is. Röviden összefoglalva: a PajtaKult 2021. szeptember 1-jén indult, azóta 111 általuk felfedezett, vagy más úton-módon csatlakozott pajta szerepel a projektben. A stáb azóta bejárta többek között az őriszentpéteri Pajtaszínházat, a Szentendrei Skanzen pajtáját, a kiscsőszi, Kovács Norbert Cimbi által teremtett pajtát, a lovasi Márffy Házat, az üllési Pusztaszínházat, a turai pajtát, Veresegyházon Katlan Tóni malmát, valamint Ravazd és a Káli-medence egyes pajtáit is.

Az itt felfedezett értékeket szeretnék összehangolni, a célok ugyanis közösek, minden helyszínen egy irányba mutatnak:

az adott közösségek megerősítése, a sok esetben műemlékké nyilvánított pajták karbantartása, fejlesztése, illetve tevékenységük, programkínálatuk szélesítése.

A csapat tagjai tehát a Julcsik: Kubinyi Júlia énekes, a Fonó népzenei művészeti vezetője, Laposa Julianna népzenész-zenei mediátor, a Fonó nemzetközi referense és Paár Julianna énekes, előadó, zeneterapeuta – ők a PataKult nagykövetei. A csapat tagja még Mezei Dániel műsorvezető, kreatív producer és Varga Ádám, aki a képi megvalósításáért felel, a HYPE csapatát vezetve. Fontosnak tartják, hogy a mai kornak megfelelő kommunikációs formában juttassák el összeállításaikat, filmjeiket, beszélgetéseiket az érdeklődőkhöz, ezzel is szélesítve a pajtaéletérzést, a kultúra-közvetítés ezen formáját.

 A zeneterapeuta-énekes Julcsi

„Előadóként és zeneterapeutaként is a magyar kultúrát képviselem és próbálom eljuttatni a társadalom különböző szegmenseibe akár színpadon, akár egyéni helyzetekben, csoportokban” – mondja Paár Julcsi, akinek dalszerzőként is fontos forrás a magyar népzene, amit aztán a közönség felé közvetít, és akit az Index-szel közös első, viszáki videóban már láthattak az olvasók. Több mint tíz lemeze jelent meg a Fonó gondozásában.

A PajtaKultban is ugyanazt csinálom, mint bármilyen más tevékenységemben: emberekkel kapcsolódom, és embereket kapcsolok össze a kultúrán, a zenén, a művészeteken keresztül.

Ennek ad teret, fantasztikus befogadó közeget a pajta mint fizikai és mint eszmei tér.”

Paár Julcsinak eleinte nem volt világos, hogy mit is fognak csinálni a PajtaKult keretein belül, mégis tudta, hogy valami olyan irányba mennek, ami őt is vonzza. „A jéghegy csúcsa az, amit a nézőink a videókon keresztül látnak ebből, mert rengeteg utánajárás, háttérmunka van mögötte – mondja. – Bárhová megyünk, nyitott szemmel járunk, és ha találkozunk valakivel, akivel szóba kerül bármi, ami érinti ezt a témát, már »bekapcsolódik rajtunk a pajtagomb«, és elkezdünk azon gondolkodni, hogyan lehetne ezt is becsatornázni ebbe a vérkeringésbe.”

Rengeteg pajtatulajdonossal, művésszel, alkotóval, építésszel beszélgetnek, és bárki érintett lehet, mert a pajta olyan univerzális tér, ahol nem „csupán” koncertek és programok megvalósítása lehetséges, és nem is csak volt gazdasági épület, ami kiürült, hanem éppen az emberi tényező jelenti a hozzáadott értéket. „Most még nehéz definiálni, hogy mi is ez pontosan, az évek távlatában fogjuk látni, hogy milyen eredményeket tudtunk létrehozni” – mondja Paár Julcsi.

A tájépítész-énekes Julcsi

Kubinyi Julcsi a Magyar Állami Népi Együttes énekese, különböző formációkban énekel, és a Fonó Budai Zeneház népzenei művészeti vezetője. Mindemellett tájépítész karon végzett településmérnökként, ezért azok a terek, az a környezet sem áll messze tőle, ahol ezek a kulturális tartalmak megjelennek. „Nagyon élvezem, hogy ez a két érdeklődési terület, a táj, a természet, a természetközeliség, illetve a PajtaKult kulturális missziója találkozni tud. Mindkettőben a természetesség, az ember és a táj szoros kapcsolata az eredő” – mondja.

A PajtaKult egy része kincskeresés, amikor nyitott szemmel járunk és keressük az érdekes és jó helyszíneket, épületeket, az ezek mögött álló embereket, közösségeket, a másik része pedig az, hogy saját eszközeinkkel segítjük munkájukat.

Mindehhez egy fővárosi zeneház működésén keresztül van tapasztalatunk, és a zenészekkel, művészekkel meglévő kapcsolataink révén igyekszünk minden segítséget megadni a helyszíneknek. Ez a mozgalom- vagy kultúrmisszió-jelleg is nagyon erős.” Kubinyi Julcsi elmondása szerint igyekeznek impulzusokat adni, izzítani a parazsat, és ezen vidéki helyszínek értékeire, lehetőségeire felhívni a figyelmet.

A PajtaKult csapatának tagjai különböző helyekről jöttek, és a pajtákkal most olyan ügyért dolgoznak, amelyet mindenki a saját módján tud segíteni. „Ez egészen érdekes terep. Az én komfortzónámon énekesként kívül esik, hogy interjúkat készítsek, videóban beszéljek, de ebben, a mindannyiunk által értékesnek tartott ügyben tudjuk egymást inspirálni. Célunk, hogy tevékenységünk által minél többen észrevegyék közvetlen környezetükben is az értékest, az apróságokban is a lényegest.”

A zenei mediátor-népzenész Julcsi

Laposa Julcsi népzenész és zenei mediátor, utóbbi képesítést a párizsi Sorbonne egyetemen szerezte, emellett a Fonó nemzetközi referense, a Zala zenekar alapító tagja, valamint saját zenekarával kicsiknek és nagyoknak is muzsikál. Gyerekkora óta az élete szerves része a népzene, hegedűn játszik és énekel. Beszél franciául, angolul, olaszul, illetve szlovénul is, hiszen Ljubljanában is tanult. „A mai napig próbálom megtalálni az egyensúlyt, a zene és az idegen nyelvek közötti kapcsolódást. Előadóművészként és zenei mediátorként is ezen munkálkodom, hogy a nemzetközi összefüggéseket hogyan tudom egy adott dologgal egy színtérbe hozni.” Így próbálja a magyar és más népzenei kultúrák kapcsolatát szorosabbá tenni. Ha elmegyünk külföldre fellépni, akkor fontos számomra, hogy az adott ország nyelvén legalább egy népdalt el tudjak énekelni, hogy ezzel is kedveskedjünk és építsük a jó kapcsolatokat.

„A PajtaKult nagyköveteinként az a célunk, hogy kis, helyi közösségeket próbáljuk egybeforrasztani, ami a Covid után nehéz, a Fonóban is érzékeljük, de azért szép lassan kezdenek visszatérni az emberek, valamint felvettük már a kapcsolatot nemzetközi pajtákkal is. Keressük az új kulturális tereket,

bár a 83 éves nagymamám nem érti, hogy miért kell a pajtákban énekelni meg táncolni, hiszen ott a gabonát tárolják.”

Mindeközben egyfajta mezőgazdasági bumm is van az országban, Laposa Julcsi vidéken azt tapasztalja, hogy egyre több pajta találja meg a régi mezőgazdasági funkcióját is. „Ez a kettő maradjon életben és tartson ki” – mondja, hozzátéve, hogy a nemcsak a népzene és a néptánc, hanem mindenféle más kultúra, irodalom, építészet is megtalálhatja a helyét ezekben a természetközeli terekben.

Aki sportot űz a kultúrából

Mezei Dániel életében a sport mellett mindig is erősen jelen volt a kultúra, az érdeklődési köre mellett családi örökség révén is – mondhatni sportot űzött a kultúrából –, ezért kezdte kulturális projektek kommunikációját segíteni. Így került egy erdélyi építészeti filmes munkába is, és itt ismerkedett meg Varga Ádámmal, akinek a cége a PajtaKult videóit készíti, az ő hívására csatlakozott a pajtásokhoz.

„A PajtaKult előképe a régi, organikus építészet, ahol a térnek van jelentősége, a pajta pedig puritán tér – mondja Mezei Dániel.

Mint vidéken és mint erdő mellet lakó ember a Covid alatt láttam, hogy nagyon megváltozott az emberek kultúra-fogyasztási érdeklődése, a Pilisben megsokszorozódott az emberek száma, és nem csak a kirándulóké. Valami biztosan változik, és a PajtaKult mozgalom erre egy válasz.

Szerinte egyébként egy komoly sportteljesítmény olyan, mint egy műalkotás, és szerinte a sport is a kultúra része, mert olyan hatást is vált ki az emberekből, és szintén komoly közösségképző erő.

Erdélyben már lezajlott egy komoly gyűjtés, és Magyarországon is dokumentálták már a pajták használatát, újjáépítését. Dániel édesapja, dr. Mezei Ottó művészettörténész ugyanígy kezdett el valamit a 70-es években festőkkel, képzőművészekkel, amiből kinőtt aztán egy mozgalom, édesanyja pedig annak a Biokultúra klubnak volt a tagja a 70-es évek végén, 80-as évek elején, amelynek mások mellett Bálint gazda is tagja volt, és olyan missziót végeztek, mint most az őshonos Kárpát-medencei gyümölcsfákat mentő a Tündérkert-mozgalom.

A Tündérkertekkel Kovács Gyula pórszombati gyömölcsész és Szarvas József ugyanúgy értékmentést végez, mint amikor a pajtások építészeti értékeket keresnek. „Szimbolikus ez: ahogy elhagyott pajták állnak itt-ott, ugyanígy állnak itt-ott akár Budapest agglomerációjában több száz éves körtefák. Ezeket általában olyan pajták vagy házak mellé ültették, amelyek már régen nincsenek meg, de a 200-250 éves körtefa még mindig ott áll a portán – mondja Mezei Dániel. – Kovács Gyula és Szarvas József is a régit gyűjti vissza és próbálja a mai világba visszacsempészni. Ugyanazt csinálják, mint mi, csak más hangszereken.”

PajtaKult fesztivál

A PajtaKult stábjához tartozik még Tóth Zoltán, aki az építészeti munkákért felel, és Novotny Antal, a Katlan Tóni Kultúrkonyha megálmodója, ő a gasztrofelelős, továbbá Horváth László, a PajtaKult ötletgazdája és kulturális igazgatója, a Fonó ügyvezetője. A csapat tagjai mind a minőséget garantálják, munkájukat pedig úgy kell eljuttatni az emberekhez, hogy hasson is.

Hogyan lehet úgy egyensúlyozni, hogy megtartsd az értéket, de azért fogyasztható legyen?

– villantja fel a nehézségeket Mezei Dániel, és ez a kérdés valószínűleg már korábban is felvetődött, az elmúlt 20-30 évben ugyanis megváltozott az emberek elvárása a kultúrával szemben. Ma már olyan élményre vágynak, amitől úgy érzik, hogy többet kapnak mondjuk egy egyszerű kiállításnál. A pajtákban ráadásul személyes élmény vár a látogatóra. Ilyen volt az, amikor a hosszúhetényi Almalomb Kulináris Kitérőben Kubinyi Júlia föllépett a Rustico formációval. Ott aztán megtalálható volt minden, amivel foglalkozni akarnak: egy átépített régi malom, gasztronómia, helyben termelt fűszerek és a koncert, a kultúra.

S hogy mit hoz a jövő? Egyrészt közelít egy olyan világ, amikor értéke lesz a háztájinak, annak, hogy valaki padlizsánt vagy paradicsomot termeszt a saját portáján. A Covid alatt is megfigyelhető volt, hogy a fiatalok a falvakban elkezdtek kertészkedni, megtermelik maguknak a zöldséget. A PajtaKult arra is példát mutat, hogy a valós élettől, kultúrától eltávolodott ember hogyan tud visszatalálni azokhoz az értékekhez, hogyan tudja újratanulni azt az életformát, amelyet a nagyszüleink még tudtak és ismertek, és amit a szocializmus évei alatti tudatos rombolás miatt a következő generáció elveszített, de az újabb nemzedék már ismét belevetette magát.

A jövő jelentheti a nemzetközi pajtákkal való kapcsolattartást is, hiszen fontos a nemzetek közötti együttműködés, és ennek egyik jó eszköze a kultúra és azon belül is az, amit a Julcsik képviselnek: az eredetiség és az értékeken keresztül átívelő népdal. Egyelőre sok a feladat az országban is, de később nem csupán a magyarlakta területeken szeretnének körülnézni, hanem kicsit távolabb is menni, hiszen mindenütt nagyon szép pajták vannak, például Skandináviában. Ahogy Közép-Európában is – szlovák, lengyel, cseh, osztrák és szlovén vonalon indulnak tovább.

Mindemellett terveznek egy két-három napos PajtaKult fesztivált, ahol találkozhatnának az alkotók, zenészek, színészek, a gasztronómiával vagy gyümölcsészettel foglalkozó pajtások. Rengeteg érdekes ember van ekörül a világ körül – vallják a Julcsik és Dániel –, elég erős bázis ez ahhoz, hogy ezek az emberek tapasztalatot cseréljenek, találkozzanak és egymásra találjanak.

(Borítókép: Kubinyi Júlia, Mezei Dániel és Laposa Julianna. Fotó: Papajcsik Péter / Index)

Forrás: https://index.hu/kultur/2022/07/31/pajtakult-fono-nagykovetek-harom-julcsi/